Jó reggelt! – Jó napot! – Jó estét! – Kellemes és hasznos időtöltést kívánok a honlapon! dr. Élthes Eszter


KEZDŐLAP

ÉRDEKESSÉGEK

HÍREK

SAJÁTVÉR TERÁPIA

ELMÉLETI HOMEOPÁTIA

GYAKORLATI HOMEOPÁTIA

ALKATI KEZELÉS

ALKATI SZEREK

GALÉRIA

GYAKORI KÉRDÉSEK



LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK



KÖNYV- ÉS HONLAPAJÁNLÓ

KAPCSOLAT

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ



ELMÉLETI HOMEOPÁTIA



VISSZA AZ ELMÉLETI HOMEOPÁTIA OLDALRA


HOMEOPÁTIA ÉS KERESZTÉNY HIT – ÖSSZEEGYEZTETHETŐ?
Írta: Hugo Ohntrup
Új Ember Kiadó, Budapest 2011.

A könyvben szereplő ajánlás
Írta: Zatykó László ferences testvér

Fontos ez a könyv, mert keresztény részről, orvosok és betegek között is sok a zavar a tekintetben, hogy élhetnek-e ezzel a gyógymóddal. Az orvosi-szakmai kérdés, hogy hatékony-e a homeopátia, összekeveredik a hitbeli kérdéssel. Engem ez utóbbiban eligazít ez a könyv, vagyis tisztázza, hogy a homeopátia nem él semmiféle ezoterikus-mágikus praktikával. Fontos ez a tisztázás.

Az egyik rádióban előadás hangzott el arról, hogy aki homeopátiás szert vesz be, az egyenesen a sátánt kapkodja magába. Történetesen hallgatta ezt az adást egy újszülött kislány édesapja, akit elkeserített ez a kijelentés, és engem kérdezett tanácstalanságában. Feleségének nem indult el a tejképződése, és homeopátiás orvoshoz fordultak, a hagyományos orvoslás ugyanis nem tudott segíteni. A homeopátiás szer segített a bajon, és kislánya vidáman szürcsölte édesanyja bőven érkező tejecskéjét. Az édesapa aggódva, de inkább dühvel kérdezte tőlem, hogy akkor most az ő Borbálája édesanyja tejével a sátánt issza-e?
     Elmondtam ezt a történetet az említett rádió stábjának, és igen becsületes, tisztességes és szenvedélyes vita alakult ki közöttünk. Akkor még nem tudtam ajánlani nekik ezt a könyvecskét, mert nem ismertem, holott segített volna az eligazodásban.

Ez a könyv nem kényszerít ilyen vagy olyan állásfoglalásra, de segít helyesen mérlegelni. Ne mondjuk súlytalannak a tollpihét csak azért, mert meg se rebben súlya alatt a mázsamérleg nyelve. Ne minősítsem elhamarkodottan mágikus handabandának a kínai írásjeleket, csak azért, mert nem értek kínaiul.
     Ha egy homeopátiás szer hatásosságának az a feltétele, hogy ne egy bögre kávé után vegyem be, leöblítve néhány féldecivel, miközben a mobiltelefonommal babrálok, akkor bedrogozva, félrészegen, mobiltelefonnal a kezemben ne tegyek tévedhetetlen kinyilatkoztatást, hogy nézzétek, sokszoros adagot bevettem, és mégsem hat, tehát hatástalan a szer. Népszerű, agyukra büszke csapat tagjai tették ezt a világhálón.

Amúgy magam olyan betegséggel küszködtem, mellyel a hagyományos orvoslás nem tudott mit kezdeni, a homeopátiás gyógymód viszont napokon belül megoldotta a problémát. Ráadásul a szervezetem immúnis minden antibiotikus kezelésre, így nincs is választási lehetőségem, ha gyógyulni akarok. Mindezek miatt semmiféle lelkiismeret-furdalásom nincs, hacsak nem amiatt, hogy nem tudok segíteni azokon, akikben alaptalanul megvan ez a lelkiismeret-furdalás. Lelkemen is könnyítek, hogy ajánlom ezt a könyvet.

Az ajánlás után ezen az oldalon olvasható egy fontos részlet a könyvből:

Feltéve: 2011. július 19.


VÁLASZ A HOMEOPÁTIÁBAN KÉTELKEDŐKNEK
A KERESZTÉNYEKNEK ÉS A NEM KERESZTÉNYEKNEK

A „Homeopátia és keresztény hit – Összeegyeztethető?” című könyv margójára

Írta: dr. Élthes Eszter

Óriási áttörésként és a józan ész diadalának, valamint korunk hatalmasságai, cézárjai, vámszedői feletti győzelemként lehet értékelni, hogy egy keresztény, sőt katolikus kiadó, az Új Ember megjelentette Hugo Ohntrup német orvos és gyakorló keresztény „Homeopátia és keresztény hit – Összeegyeztethető?” című könyvét. Az Új Ember még nem sokkal ezelőtt is a homeopátia-ellenes táborhoz tartozott, amivel nagyon sok katolikus – még a vallását egyébként nem is annyira komolyan vevő – embert elriasztott a homeopátiától.

A homeopátiát két oldalról éri támadás: Egyfelől azok részéről, akik azt állítják, hogy nem hat, másfelől azok részéről, akik azt terjesztik, hogy ugyan hat, de ezt a hatását a sátánnak köszönheti. Az első táborba elsősorban azok tartoznak, akik valamilyen módon a hivatalos orvoslásból élnek, a másodikba pedig a keresztény felekezetek hivatalos képviselői. Ez utóbbiak nem szűnnek meg híveiket a homeopátiával rémisztgetni, amivel óriási kárt okoznak nekik.
     A második táborba csaknem valamennyi keresztény felekezet beletartozik, és bár a leglényegesebb hitbeli, tanításbeli dolgokban szögesen eltérő dolgokat tanítanak, de ebben az egyben egyetértenek: a homeopátia híveit, alkalmazóit azzal fenyegetik, hogy az okkultizmus csapdájába esnek, hogy a homeopátiában az ördög működik.

A Magyar Kurír, a magyar katolikus Egyház félhivatalos internetes lapján 2010. szeptemberében megjelent egy cikk, mely ismételten azt bizonyítja, hogy a legádázabb bírálók csaknem mindig azokból kerülnek ki, akik nem eléggé ismerik bírálatuk tárgyát – ahogy ezt a fenti könyv ajánlója, Zatykó László ferences szerzetes igen találóan kifejezte: „Ne mondjuk súlytalannak a tollpihét csak azért, mert meg se rebben súlya alatt a mázsamérleg nyelve. Ne minősítsem elhamarkodottan mágikus handabandának a kínai írásjeleket, csak azért, mert nem értek kínaiul.”

Hogy a kételkedőket meggyőzzem, részletekben közlöm a Magyar Kurír cikkét, és minden hamis állításához színes betűvel jelölve, megadom a cáfolatot.


Homeopátia – keresztény szemmel
(forrás: Magyar Kurír – 2010. szeptember 24.)

„Sorozatunk a társadalomban egyre szélesebb körben terjedő ezoterikus jelenségekről ad keresztény szempontú ismertetést. A témák között szerepel az ezotéria, a radiesztézia, az alternatív gyógyászat, a Hellinger-féle családállítás, a reiki, a kineziológia, a fengsui, a Bach-virágterápia stb. Hatodik összefoglalónk a homeopátiáról szól.” – Ebben a bevezetőben az a különösen bántó, hogy a homeopátiát már fejtegetései elején, azaz a bizonyító eljárás kezdetén – a maga szemszögéből – „bűnösnek” nevezi meg, vagyis a valóban keresztényellenes ezoterikus jelenségek közé sorolja.

„Az az állítás, hogy a rázogatás, a potenciálás által rejtett hatóerők ébrednek az anyagban, a fizika minden ismert törvényével ellenkezik. Az állítólagos spirituális hatásokat semmiféle eljárással nem lehet bizonyítani.” – A fizikában rengeteg olyan jelenség ismert – például az elektromosság, mágneses erő stb. – amely anyagtalan, azt, hogy létezik, kizárólag hatása bizonyítja, azaz létére csak a hatásaiból következtethetünk. Soha egyetlen homeopata nem nevezte a potenciálással elért ismeretlen erőt „spirituálisnak”. Ezzel a szóval elővigyázatosan kell bánni, hiszen bár a spirituális valóban anyagtalant, szellemit jelent, de a beszélt nyelvben a spirituálist elsősorban nem az „anyagtalan” értelmében használják, hanem a lelki, vallási, de még inkább a spiritualizmussal kapcsolatban, ami mást fed, mint az anyagtalan szó. Tehát ebben az összefüggésben nyilvánvalóan befolyásoló szándékkal használták szellemi hatás helyett a „spirituális hatás” kifejezést, ezzel is azt sugallva, hogy a homeopatikus gyógyszerek valamilyen módon az emberek vallásos lelkületét befolyásolják.
     A homeopátiában a szellemi hatáson soha nem valamilyen a lélekre, vagy a szellemre ható erőt értenek, hanem mindig egy anyagtalan szer által az anyagi testre, a szervezet egészére ható erőt. Erről az erőről az újabb kutatások, az informatika és más új felfedezések igenis bebizonyították, hogy létezik. Erről számos tudományos értekezés megjelent már. És azt se feledjük, a hivatalos tudomány minden állításához hozzáteszi, hogy „a tudomány mai állása szerint”. És a történelem azt mutatja, hogy ez a „tudomány mai állása szerinti” állítások igencsak rövid ideig tartják meg érvényességüket.

„Homeopaták időnként szenzációs sikerekről számolnak be, amelyek állítólag homeopátiás szereknek köszönhetőek, ám ezek eddig – gondos utánajárás után – kivétel nélkül megtévesztésnek bizonyultak.” – Nálam nem járt egyetlen „gondos utánajáró” sem, és gondolom, hogy a homeopátiával kezelt betegek 99,99999 százalékánál sem. A gondos utánajárás alatt nyilván azokat a „szkeptikusok” által elvégzett kísérleteket értik, akikről Zatykó László ferences szerzetes ajánlásában találó humorral írt. Vagyis azokat a kísérleteket, melyeket a homeopátia szabályainak teljes figyelmen kívül hagyásával hajtanak végre. Ahogy egy mosógép sem működik, sőt a világon semmi nem működik, ha nem tartják be a használati utasításait, úgy a homeopátia sem mutat eredményt, ha ezeket tudatosan ignorálják. Például megszólal-e a mobiltelefon, ha nincs benne áram (akkumulátor) és a környéken nulla a térerő? Mégsem következtet ebből senki arra, hogy maga a mobiltelefonálás „megtévesztés”, csalás.

„A homeopátia feltalálása óta eltelt kétszáz év alatt sem sikerült konkrétan meghatározható hatásokat igazolni a homeopátiás betegeknél.” – Nem tudom, mit kell „konkrétan meghatározható hatások” alatt érteni? Ha valakinek, mint például nekem, elmúlik a 35 éve tartó fejfájásom, és ez a gyógyulás már 5 éve tart, vagy ha valakinek homeopatikus gyógyszer hatására elmúlik a 66 éve meglevő orrdugulása, és ez a hatás élete végéig kitart, akkor ezek mitől nem „konkrétan meghatározó hatások”? Ráadásul a laboratóriumi vizsgálatokkal vagy röntgen-felvételekkel előzőleg kimutatható betegségeknek a homeopatikus gyógyszerekkel elért gyógyulását, azaz a tünetek eltűnését e módszerekkel szintén ki lehet mutatni, mint ahogy ki is szokták mutatni.

„A sikeres homeopátiás kezelések mindmáig egyértelműen a placebo-terápiák közé tartoznak.” – Ez a homeopátia ellenségeinek kedvenc állítása. Vajon mi hat a csecsemőknél, a kisgyermekeknél, az állatoknál vagy azoknál, akik tudtuk nélkül kapnak homeopatikus gyógyszert? Ez a vád talán a legostobább és legunalmasabb az összes között.

„Az életerő fogalma, amely alapvető a homeopátiában, tisztán spekulatív és semmilyen módon nem bizonyítható.” – Az életerő valóban spekuláció, azaz elmélet, egy tudós, okos elme gondolatai, ha kell, hipotézise arra a valamire, ami szervezetünket működteti, ami éltünket fenntartja, ami a betegségeket megpróbálja legyőzni, egyszóval, ami miatt az ember több mint sejtek halmaza. Ez is olyasvalami, ami nem bizonyítható, mint ahogy a lélek megléte sem bizonyítható. Ezért éppen egy katolikus újságnak azt állítani, hogy nem létezik, kissé bizarr. Akkor nem szólhat semmit a materialisták vádjához, akik azt mondják: nincs lélek, mert nem bizonyítható.

„A tudósok azért bírálják élesen a homeopátiát, mert azt állítja, hogy tudományos alapokon áll. Valójában azonban a homeopátia egy zárt hitrendszer, amelyről minden kritika lepereg.” – Gerhard Risch írja könyvében (lásd az ELMÉLETI HOMEOPÁTIA oldalon) a következőt: „Hahnemann volt az első, aki ezt az életerőt, ezt a jelenséget nem a filozófia vagy a lélektan, hanem a természettudomány oldaláról közelítette meg. Kísérletezéssel és egzakt megfigyeléssel – melyek mai napig az igazi tudomány alapkövei – ismerte és tárta fel ezt a természeti jelenséget, és ennek alapelveit, törvényszerűségeit.”
     Vagyis a homeopátia se nem zárt hitrendszer, se nem nyitott hitrendszer, a homeopátia egyáltalán nem hitrendszer, mert nincsenek rítusai, nincs kultusza, nincsenek hitbeli elvárásai, nincsenek vallási gyakorlatai, nincsenek kötelező lelki gyakorlatai, egyszóval semmi olyan tulajdonsággal nem rendelkezik, amivel a hitrendszerek rendelkeznek. Viszont vannak szabályai, alapelvei, anyagai, kísérletei, egzakt megfigyelései, és ezekből levont törvényszerűségei, melyek viszont a tudományt jellemzik.
     Nem, nem a homeopátiáról pereg le a kritika, hanem a homeopátiát ostobán, eleve elfogultan támadó szkeptikusokról.

„A homeopátia nem természetes gyógymód. A hatóanyagokat nem természetes formájukban alkalmazzák; nemcsak hígítják őket, hanem sajátos homeopata felfogás szerint megváltoztatják a hatékonyságukat: »potenciálják«, »dinamizálják« őket.” – Hadd kezdjem válaszomat a Révai Lexikonból vett idézettel: „Köpülő: Olyan eszköz, mely a megfelelő hőmérsékletű (15-16 C°) tejszínből vagy tejfölből rázás, ütés vagyis verés útján a vajat kiválasztja. A köpülő hajtása nagy erőt vesz igénybe, melyet kis üzemben kézierő, nagy üzemben pedig géperő szolgáltat.”
     A világon alig-alig van olyan anyag, melyet az ember feldolgozás nélkül hasznosít vagy fogyaszt. Még a nyersen evett gyümölcsöt vagy zöldséget is meg kell mosni, mielőtt megesszük, különösen mostanában, amikor mindenfajta mérgezések fordulnak elő. Azaz mindent kivétel nélkül először „fogyasztásra alkalmassá” kell tenni, mégpedig mindent a maga szabályai, előírásai szerint. Vagyis hasmenést kaphatunk az uborkától, ha nem folyó vízzel mossuk meg alaposan, hogy szennyeződés-mentessé váljon, hanem például vízhatlan cipőkenőccsel kenjük be, ahogy a bőrcipőt kell, hogy ne ázzon szét.
     Minden olyan homeopátiát ócsárló embert, aki kitalálta vagy elhiszi a fenti vádat, felszólítok, hogy mostantól kezdve soha többet ne fogyasszon vajat, mert azt is rázással, ütögetéssel, veréssel állítják elő! Ráadásul e mozdulathoz még a pontos hőmérsékletet is megadják! Hú, mennyi boszorkányság lehet az ilyen pontos előírásban! Biztosan akkor bújik bele az ördög, amikor rázzák, meg ütik, meg felmelegítik vagy lehűtik a 15 fokra! Ez csak az igazi bűbájosság!
     Mi az, hogy „sajátos homeopata felfogás”? Az, hogy betart egy tapasztalat útján nyert és egyébként logikus felhasználási módot? Vagy miért baj az, ha valaminek „megváltoztatják a hatékonyságát”? Hát a benzint nem a kőolajból nyerik, mégpedig úgy, hogy megváltoztatják a kőolaj eredeti hatékonyságát? Vagy nem ezt csinálja minden cég, ami gyárt valamit?
     A homeopatikus gyógyszerek kiinduló anyagai mind természetes anyagok, melyeket nem bűbájos formulák, varázsigék mondogatásával, hanem a tapasztalat alapján szerzett szabályok betartásával dolgoznak úgy fel, hogy azok az anyagban rejlő „kincset” a lehető legoptimálisabban, a lehető legteljesebb mértékben napvilágra hozhassák.

„A homeopátia nem mentes a mellékhatásoktól. Azon kívül, hogy még a placebók is produkálhatnak mellékhatást, az alacsony (D8 alatti) hígítású készítmények gyógyszervegyészetileg ténylegesen hatékonyak. Hosszas alkalmazás esetén az úgynevezett alacsony potenciák is súlyosan károsíthatják a szervezetet.” – Az ugyan igaz, hogy hosszabb ideig nem szabad semmilyen homeopatikus gyógyszert szedni, de – mint a könyvemben írtam – ha mégis ez történik, a szervezet ugyan produkál nem-kívánt tüneteket, de nem lesz beteg! Ezért óvnak a homeopaták (ezért óvok én a könyvemben) olyan szigorúan attól, hogy a homeopatikus gyógyszereket szünet nélkül szedje valaki. Viszont az is igaz, és erre is hozok példát a könyvemben, hogy a szer elhagyása után ezek a nem-kívánt, a szabálytalan szedés miatt keletkezett tünetek azonnal elmúlnak. Ezt a „körültekintő” kritikus elfelejtette megemlíteni. Csak nem szándékosan?

„A homeopátia nem növényi alapú gyógymód. A növényeket – sok más mellett – csak kiindulásként használják. A homeopátiás szerekhez szinte minden létező anyagot felhasználnak: ásványokat, állatokat, ürüléket, mérgeket, szintetikus anyagokat stb.” – Újabb csúsztatás: a „nem növényi alapú” helyett talán azt kellett volna írni, hogy „nem csak növényi”. De hát ez miért baj? Soha senki nem állította, hogy a homeopátia csak növényeket használ kiindulási anyagként, bár 80 százalékban azokat használja. Viszont szintetikus anyagokat nem használ. Használ fémeket és fémvegyületeket, de nem használ szintetikus anyagokat. És a klasszikus homeopátia ürüléket sem használ. Használ mérgező állatokat vagy növényeket. És elvileg mindent, amit a természetben talál. De a klasszikus homeopátia már régen rájött arra, hogy csak azért, mert a homeopátia szabályai alapján mindenből lehet potenciált szert előállítani, és ezek közül a legtöbbnek valóban van valamilyen kimutatható hatása, ténylegesen csak mintegy 400 szer az, amit érdemes használni a gyógyításra.

„Samuel Hahnemann, aki szabadkőműves volt, a neoplatonizmusban, a hermetikában, a reneszánsz ezotericizmusban és a felvilágosodás korabeli deizmusban gyökerező filozófiai eszmékre alapozta a homeopátiát.” – Ahogy ezt a fenti Risch-féle idézet bizonyítja, Hahnemann semmilyen filozófiára nem alapozta a homeopátiát. Sőt, úttörőként kizárólag a megfigyeléseire, a kísérleteire és nem pedig eszmékre építette rendszerét. Hogy Hahnemann mi volt vagy mi nem, az legfeljebb a magánvéleményében, vagy életvitelében játszott szerepet, de nem a munkájában, nem a kísérleteinek a kiértékelésében és megítélésében. A homeopátia nincs semmire alapozva a kísérleteken, a megfigyeléseken, az évezredes népi gyógynövényismereten, Hahnemann orvosi és gyógyszerészi ismeretein és a józan észen kívül. A fenti vád egyszerűen otromba hazugság és oktalanság.

„Hahnemann »idealista utópistának« tartotta Jézus Krisztust, és teljesen elutasította a Krisztus keresztje általi megváltás és üdvösség gondolatát. Azt állította, hogy a homeopátiában a »gyógyulás és az üdvösség« igaz tanítása tárult fel előtte.” – Az igaz, hogy Hahnemann nem hitt Jézus Krisztusban, de ha csak olyan eszközöket használnánk, olyan eljárásokat alkalmaznánk, melyeket hívő keresztények találtak fel, igencsak vissza kellene mennünk a középkorba (én szívesen megtenném, de gyanítom, hogy a cikk írója nem). Igencsak furcsa, hogy egy hivatalos katolikus lap ró fel ilyesmit valakinek, amikor II. János Pál pápa a nyilvánosság előtt megcsókolta azt a könyvet (a Koránt), amelyben az áll, hogy átkozott legyen, aki azt meri állítani, hogy Istennek fia volt. Ezt a pápát a mostani pápa nemrég avatta boldoggá. Azonkívül a pápa rendszeresen – utoljára 2011. május 12-én – fogadja a „B’nai B’rith” zsidó szabadkőműves páholy küldöttségét, akiknek többek között ilyeneket mond: „Sok terület van, amelyen mindkét vallás (zsidók és keresztények) hívei egy jobb világért közösen szállhatnak síkra.” Nos, az emberek egészsége nyilván beletartozik ebbe a jobb világba. Sőt, októberben Assisibe meghívta az összes vallás képviselőjét és a nem-hívőket is, hogy együtt imádkozzanak a világ békéjéért, az emberek javáért (megünnepelve ezzel elődjének 25 évvel ezelőtt szintén Assisiben megtartott világbéke-találkozóját). Ha tehát tisztán világi dolgokban a katolikus Egyház feje hajlandó együttműködni a Jézus istenségét tagadókkal is, akkor miért épp Hahnemann az, akire gyógyítási szándéka miatt ördögöt kell kiáltani?
     Hogy ezekről egy katolikusnak mi a véleménye, az nem tartozik ide, de az igen, hogy a katolikus Egyház főpapjainak ilyen viselkedése után érthetetlen, miért tekinti negatívumnak egy hivatalos katolikus lap azt, hogy egy feltaláló szabadkőműves-e vagy sem.
     Hahnemann tehát valóban szabadkőműves volt, ugyanakkor nagyon hitt egy mindenható Teremtőben, aki gondoskodik teremtményeiről, és valóban nem hitt Jézus Krisztusban. De olyat, hogy az üdvösség igaz tanítása tárult volna fel előtte, nagy valószínűséggel nem mondott, de ha mégis mondott, akkor az üdvösség alatt egészen biztosan nem a katolikus értelemben vett üdvösséget értette, hanem valami nagyon nagyszerű eredményt, valami felszabadító örömteli gyógymódot, mellyel segíthet az embereknek, hiszen módszerét valóban a Teremtő ajándékának, az Ő gondoskodása egyik bizonyítékának tartotta,

„A klasszikus homeopátia – Hahnemann szerint – nem annyira gyógymód, mint inkább az üdvösségről szóló tan. Idősebb korában Hahnemannt leginkább az érdekelte, hogyan lehet a homeopátia segítségével helyreállítani az eredeti embert és emberiséget.” – Bár tucatnyi homeopatikus irodalmat elolvastam, nemhogy ilyenre, de még ehhez hasonló mondatra sem bukkantam sehol. Hogy Hahnemann öreg emberként – 88 évesen halt meg –, amikor már nagy részben felesége rendelt, „vitte az üzletet”, min törte a fejét vagy min nem, annak a homeopátiához a világon semmi köze, és kétlem, hogy a cikk írójának megbízható adatai lennének róla.. Ha kikutatnánk, hogy a többi feltaláló, tudós, politikus, főpap, min töri a fejét 80 felett, akkor elképzelhető, hogy furcsa dolgokra bukkannánk. De ezek a dolgok soha nem játszottak senkinél szerepet munkásságuk megítélésében. Ennek ellenére nem hiszem, hogy Hahnemann-nak ilyen gondolatai lettek volna, ha igen, akkor nyilván itt is valamilyen túlzásról, csúsztatásról vagy egyszerűen csak rossz fordításról van szó. Mindenesetre ilyesmivel, vagyis Hahnemann magánéletével és magángondolataival csak a homeopátiát támadók foglalkoznak, akik alkalmazzák a homeopátiát, azokat igen kevéssé érdeklik az öreg mester különcködései.

„A klasszikus homeopátia világnézeti alapjai hasonlóak a ma elterjedt ezoterikus világszemlélet alapvető felfogásához. Ezért tekintik szekuláris körökben a homeopátiát »az« ezoterikus gyógymódnak.” – Mint már több pontban írtam, a homeopátiának nincsenek világnézeti alapjai. Illetve egy van neki: nem hisz az anyag mindenhatóságában. Ennyi, de ennél semmivel sem több. Ha nem így lenne, nem tudnák egyidőben a világ minden részén, a világ különböző vallású és meggyőződésű emberei alkalmazni. Hogy ki minek tekinti, vagy mire akarja fel-, illetve kihasználni a homeopátiát az nem érv, hiszen ez a cikk is ezoterikusnak jelenti ki, holott nem az. Ha ezt a cikket valaki elolvassa, és elhiszi, azaz nem jár utána az igazságnak, akkor ő is forrásként hivatkozhat rá, és így terjesztheti tovább a hazugságot.

„A homeopátiában alapvető életerő-fogalom nem összeegyeztethető az élet misztériumának keresztény felfogásával.” – Ki akarja ezt a kettőt összeegyeztetni? Az egyik misztérium, vallási fogalom, a másik egészségügyi.

„Számos homeopátiás iskola állítása, hogy készítményeikkel szellemi és lelki problémákat is »kezelni« tudnak, végső soron teljesen materialista világnézetet tükröz. A homeopátia csak látszólag jelenti a materialisztikus, elgépiesedett orvoslás alternatíváját. A homeopátia, amikor azt állítja, hogy gyógyszerekkel képes egyénre szabott módon meggyógyítani az embert, a személyiséget, valójában parttalan materializmust képvisel.” – Sajnos, ezt nem értem. Ha a homeopátiában szerintük semmi anyag nincs, és ezt vádként hozták eddig fel, akkor most miért állítják, hogy a lelki problémák kezelése materialista világnézetet tükröz? Azt sem értem, hogyan ehet valami egyszerre ezoterikus, spirituális és „parttalanul materialista”? Ez teljesen értelmetlen.
     A homeopátia nem csak állítja, hogy képes szellemi (például szellemi megerőltetés) és idegi (például klausztrofóbia, stressz, alvászavar stb.) eredetű bajokon segíteni, hanem valóban segít is, és ezzel nagyon nagy szolgálatot tesz az embereknek, akik így a hivatalos orvoslás súlyos mellékhatásokkal járó gyógyszerei nélkül gyógyulhatnak ki bajaikból. Lásd a honlapnak a GYAKORLATI HOMEOPÁTIA című oldalát. Az idézet utolsó mondata akkora értelmetlenség, fából vaskarika, hogy nem tudok rá mit reagálni.
     A félreértés, azt hiszem, abból származik, hogy a homeopátia használja a „lelki bajok” gyógyítása kifejezést. Ha valakinek szerelmi csalódása van, vagy elveszti rokonát, vagy kirúgják az állásából, vagy kirabolják, vagy megerőszakolják stb., stb., akkor „lelki” panaszai keletkeznek. A homeopátia erre a problémákra ismer megoldást. De azt soha nem állította, hogy meg tudja, vagy meg akarja, vagy egyáltalán meg szeretné oldani az emberek vallásos, a túlvilággal, vagy Istennel kapcsolatos problémáit. Ezekkel nem foglalkozik, nem vájkál a páciensek vallási meggyőződésében. Nem tartja magát vallásnak, nem akar valláspótló lenni. A vádak mégis mind azt sugallják, mintha a homeopátia valóban valamifajta vallás, vagy valláspótló, az emberek lelkét, szellemét behálózó, azt befolyásolni akaró bűbájosság lenne. Ez teljesen hamis, a valóságot tökéletesen figyelmen kívül hagyó állítás! Amikor a homeopátia lelki eredetű bajokról beszél, akkor soha nem vallásos értelemben használja a lelki szót, hanem mindig a mindennapos nem szervi, nem idegi, hanem éppen a fent felsorolt lelki bajainkra gondol. Milyen más kifejezést használhatna ezekre a panaszokra?

„A modern homeopátia számos formája más ezoterikus gyógymódokhoz és eszmékhez kapcsolódik (pl. homeopátia és asztrológia, homeopátia és sámánizmus stb.) A homeopátiával való hosszabb távú kapcsolat az ezoterikus világnézethez kötődő gondolkodásmódot sugallhat vagy erősíthet az emberben.” – Akkor most ezoterikus vagy materialista? Vagy mindkettő egyszerre? Nem, kedves szkeptikusok és homeopátia ellenzők: a homeopátia se nem az egyik, se nem a másik. A homeopátia tudományos gyógymód, melynek saját szabályai, törvényszerűségei vannak, csakúgy mint minden más tudományágnak.
     Hogy a klasszikus homeopátiának semmi köze az ezoterikus praktikákhoz, sőt semmilyen más praktikához, arra bizonyítékul hadd idézzek egy levélből, melyet én kaptam, amikor a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület honlapján kifogásoltam egy mondatot, melyben ez állt: „Bár a szóba jövő gyógyszerekből való választáshoz, ill. a potencia pontosításához esetleg felhasználhatunk olyan eszközöket, mint pl. kineziológia, inga, VEGA készülék, stb….” – A mondatot azonnal törölték, és én ezt a választ kaptam az illetékestől: „A kérdéses mondatot levettük, mert valóban nem tartozik a klasszikus homeopátia tárgykörébe.” A mondat nyilván azért kerülhetett egyáltalán oda, mert a rengeteg téves információ még a homeopátiával foglalkozókat is megtéveszti, és ezért például a Magyar Kurír és mások félrevezető cikke szintén felelős.

Ennyit a Magyar Kurír cikkéről. Végezetül két dologra szeretném még felhívni a figyelmet.
     Ha valakit megölnek, akkor a nyomozók elsőnek azt a kérdést teszik fel, kiknek származott haszna az illető halálából? Ugyanez vonatkozik ide is. Ki kívánja a homeopátia halálát?
     Ha valamit ilyen ádázul és időt, fáradtságot nem kímélve támadnak, mint a homeopátiát, mégpedig fennállása óta szakadatlanul, fel kell tenni a kérdést, hogy kinek használ ez a támadás, illetve kiknek állhat útjában a homeopátia? Másképp fogalmazva, kinek, kiknek vagy minek érdeke, hogy eltűnjön?

A válasz egyértelmű: mindazoknak, akik a mai egészségügyi rendszerből élnek, mégpedig jól élnek, és akik sokkal kevesebbet keresnének, ha a homeopátia elfogadott gyógymóddá válna, netán olyanná, melyet a biztosítók finanszíroznak, netán olyanná, melyre az egész egészségügyi ellátás épül. Elsősorban a gyógyszeriparnak, aztán a kutatásoknak, aztán a sebészeknek, aztán a kórházaknak lenne sokkal kevesebb bevételük, ha a homeopátia mind elméletben, mind gyakorlatban elfogadott lenne.
     Gondoljunk csak bele: Egy szénanáthás beteget a könyvemben ismertetett módszerrel 1 azaz egy ezer forintból évekre meg lehetne gyógyítani. És mennyibe kerül ez a hivatalos egészségügyben, mennyi pénzt keresnek a gyógyszereken, a kezelésen ott egy szénanáthás betegen az évek alatt?
     Vajon mennyibe került férjem orr-problémája az egészségügynek és neki 66 éven keresztül, állandó orvossággal és számos operációval? A homeopátiás gyógyszer, amivel meggyógyítottam, alig száz forintot tett ki (hiszen az egész üvegnyi gyógyszernek pár bogyóját használta csak el.). A homeopatikus gyógyszerek nem romlanak el, ha helyesen tárolják őket, örök életre megtartják hatékonyságukat, tehát az egyszer beszerzett anyagból nagyon sokáig lehet kezelést folytatni.

A másik megjegyzésem arra a kérdésre vonatkozik, hogy egyáltalán mik az alternatívák az egészségügyben? A természetgyógyászat nem kínál alternatívát az akadémikus orvoslásra. Így tehát a nyugati féltekén a hivatalos orvoslásnak egyedül a homeopátia lehet az alternatívája, azaz csak e kettő között lehet választani, nem csak az államok egészségügyi intézményeinek, de az egyéneknek is.
     Viszont a hivatalos orvoslás nem lehet megoldás, még annak sem, aki nem hisz a homeopátiában! Hiszen egy olyan módszer, mely ekkora anyagi és egészségi csődbe vezetett, mint amilyenben most vagyunk, mely maga is elismeri, hogy a világon a halálozási okok között a gyógyszerek mellékhatásai miatt bekövetkezett halál a hatodik, azaz 6. helyen áll, nem lehet helyes! Ha átgondoljuk a hivatalos orvoslás körül kialakult helyzetet, az újabb és újabb bejelentéseket, melyek arról számolnak be, hogy hol melyik baktérium vált rezisztenssé, hol melyik örökre eltűnt betegség tért vissza, hol milyen teljesen új betegség ütötte fel a fejét, akkor nem marad más választási lehetőségünk, csak a homeopátia.

Feltéve: 2011. július 21.


Végezetül álljanak itt Gerhard Risch könyvéből az életerőről szóló fejezet záró mondatai, melyek bizonyítják, hogy a Magyar Kurír cikkében Hahnemannról olyanok mondanak véleményt, akik nem olvasták és nem ismerik őt.

A homeopátia törvényei mindenütt azonosak,
függetlenül attól, hogy milyen metafizikai hátteret ad neki valaki

A leghatározottabban hangsúlyozni kell, hogy az életerőről mondottak és a vele kapcsolatban felhozott hasonlatoknak semminemű minőségi jelentősége nincs. Ezek csak példák, paradigmák, analógiák, melyekkel képletesebbé lehet tenni azt, hogy létezik egy ilyen erő, és azt, hogy ez az erő miként működik. Ezeken kívül csak egyetlen biztosat lehet róla állítani, és azt is csak negatív értelemben: Az életerő nem anyag. Minden egyéb, amit róla mondani lehet, a hipotézisek, a spekulációk világába tartozik.
     De emiatt nem kell rezignálni, hiszen a kísérletekből és a gyakorlatból nagyon részletes adatokat lehet a működési módjáról megállapítani, melyekből aztán a gyakorlati alkalmazás mint gyógymód meghatározható és elvégezhető lesz.

Az analógiák, hasonlatok használata a tudományban mindig is megengedett volt, akkor használják őket, ha bizonyos jelenségeket könnyebben érthetővé akarnak tenni. Ez egészen a nomenklatúrába behatol, azaz kifejezéseket is átvesznek más területről. Például az életerővel kapcsolatban használt fogalmak, mint áram, feszültség, tér stb. mindig csak képek, nem pedig minőségi kijelentések. Ezért volt legitim, hogy Hahnemann a mágneses- vagy gravitációs-erő kifejezéseket használta, amikor azt akarta világossá tenni, hogy az általa életerőnek elnevezett erő nem anyag.
     Jézus Krisztus is példabeszédekben magyarázta apostolainak a mennyek országát, és az Újszövetség minden olvasója azonnal felfogja, hogy Isten országa nem búzaszem, nem tíz szúz, nem földesúr, hanem ezek a parabolák Isten országának adottságait vagy működését szemléltetik.

Természetesen Hahnemann utódai újra és újra megküzdöttek az életerő fogalmával, majd beépítették azt saját világnézetükbe.
     Hahnemann után a legnagyobb homeopata, Dr. Hering meggyőződéses keresztény volt, J. H. Allen szintén, P. Dahlke buddhista volt. Dr. Voegeli, Dr. Eichelberger és mind a többi ismert és kevésbé vagy egyáltalán nem ismert homeopata is beleágyazta a homeopátiát a saját világnézetébe – mindegyik a sajátjába.
     Ehelyütt is hálásnak kell lenni Hahnemannak, hogy mindig szigorúan megtagadta, hogy a homeopátiáról, saját felfedezéséről a fizikán túli megállapításokat tegyen, és ehelyett – minden kísértésnek ellenállva – a fizika jelenségei közé helyezte. 50 éves kutatás és praxis sem tántorította el ettől az álláspontjától.

Követőinek ezzel nyitva hagyta annak lehetőséget, hogy mindenki a maga világnézete szerint alkosson erről véleményt. Ezért senkinek sem kell a homeopátia megalapítójának valamilyen metafizikai nézetét átvenni vagy megpróbálni átvenni, ha homeopátiával akar foglalkozni. Így tudják keresztények, pogányok, zsidók, muzulmánok, buddhisták, hinduk és mindenki, aki még van, a homeopátiát egyformán gyakorolni. A homeopátia törvényei mindenütt azonosak, függetlenül attól, hogy milyen metafizikai hátteret ad neki valaki.

Feltéve: 2011. július 23.


BAJAINK GYÖKERE

Nem titok, hogy a homeopátiáról szóló honlapom mellett két másik honlapot is készítek (ez az adat mind a könyvemben, mint e honlap KEZDŐLAPJÁN olvasható). És az sem titok, hogy ezek közül az egyik katolikus honlap, sőt az sem, hogy két ebben a témában írt könyvem is megjelent már. Bár számomra a vallás az élet elengedhetetlen része, ezt a homeopátiás honlapot tudatosan nem akartam „hittérítésre” fel, illetve kihasználni. A hozzám fordulóknak adott válaszaimban sem éltem vissza a helyzetemmel, és válaszaimat soha nem használtam misszionálásra vagy kioktatásra.
     Két nappal ezelőtt azonban egy olyan levelet kaptam, mely arra késztet, hogy a téma iránt érdeklődőknek mégis meggyőződésem szerint kifejtsem a véleményemet. (Azt ajánlom, csak azok olvassák tovább ezt a cikket, akik nem „irtóznak” az ilyen témától.) Bár e levél előtt is kaptam már hozzászólásokat, melyekben hasonló panaszokról volt szó, ilyen „feketén-fehéren” még nem tárta fel egyik sem a mai valóságos helyzetet.

A levél így szól:
     „Abban kérném a szíves segítségét, hogy 12 éves unokám viselkedési zavarára, dühkitöréseire milyen homeopátiás szert tudna ajánlani! Egyszerűen nem bírunk vele, se a jó szó, se a kérés, se a könyörgés, semmi nem használ nála, durva, elutasító legtöbbször a magatartása, amikor lenyugszik, akkor bocsánatot kér és kezdődik minden elölről.
     Olyan iszonyatos feszültség van benne, tanulni nem akar, nem szeret, nem érdekli semmi, ha az édesanyja megkéri, hogy porszívózza fel a szobáját, akkor olyan cirkuszt ver le, hogy a házbeli népek teljesen elképedve látják, hogy ez a szép kislány belülről olyan, mint az ördög.
     Pszichológusnál is többször jártak vele, a tanulmányi eredménye rossz, matekból is bukott, én már megvettem neki az 5-6. osztályos Tantaki programot is, de a kezébe sem veszi, nem tudom rábeszélni a könyvekre, az olvasás szeretetére, stb. Egyszerűen megáll a tudomány, nem tudjuk, hogy mit kezdjünk vele. Már próbálkoztam a Schüssler sókkal, próbálkoztam az Agykontrollal, Pránanadival, mindkettőt elvégeztem vele, vettem neki Energy készítményt, egyhelyben topogunk, és a teljes elkeseredés határán vagyunk!”

Sokan nem tudják, hogy a „civilizált” világ, Európa nem valamifajta törvényszerű fejlődés következménye, hanem a kereszténység eredménye. Kereszténység nélkül az emberiség ott tartana, ahol a természeti népek, vagy ahol a nagy vallások, mind például a hindu, a buddhista stb. vallás népei (misszionálásuk, illetve Európával való kapcsolatuk előtt). A kereszténységen kívül egyetlen vallás sem ismeri a „jólneveltséget”, az erényeket, az irgalmat, az önfeláldozást, a „jóérzést”, egyszóval mindazt, ami a civilizációt kiteszi, vagyis az „emberiességet”. Ami napjainkban e tulajdonságokból még itt-ott megtalálható, az mind a keresztény évszázadok, a keresztény Európa életének maradványa. Ha ezek végleg eltűnnek, nincsen olyan és annyi törvény, ami életünket elviselhetővé tehetné, melyben ne az erőszak, az erősebb, a „husáng” kormányozna.
     Többször is hallottam ateista emberektől, akik Afrikában vagy Japánban jártak, olyan helyeken tehát, ahol a kereszténység soha nem terjedt el, hogy megdöbbentette őket az a ridegség, az az embertelenség, ami ott uralkodott.

Nos, az elmúlt évszázadokban folyamatosan, de kiváltképp 2000. óta a világ volt keresztény országai, Európa, és benne Magyarország teljesen elfordult a vallástól, Istentől. Már nem is tagadja, sőt már nem is támadja, egyszerűen nem vesz Róla tudomást. Olyan nemzedékek nőnek fel, melyek szüleiktől már nem csak nem kapnak vallásos nevelést, de szinte nem is tudnak semmit Istenről, a kereszténységről.
     De mivel Isten teremtette ezt a világot, az embert és mindent, ami a világon van, a „használati utasítását” is Ő adta meg mindennek, vagyis az ember, akár tud róla, akár nem, olyan, amilyennek Isten teremtette, és ezért a világban csak akkor tud boldogulni, ha betartja, de legalábbis igyekszik betartani Isten parancsait. Ahogy egy iskolában is csak akkor van rend, ha a tanulók, a tanárok betartják a „játékszabályokat”, úgy a világban is. Ha az emberek ezeket figyelmen kívül hagyják, akkor zűrzavar keletkezik, és ebben a káoszban már egyfelől senki nem érzi jól magát, másfelől nem működik semmi a rendeltetésének megfelelően. Előáll a bizonytalanság, a rendetlenség, és ennek a következtében a félelem és az erőszak elharapódzik.
     A baj az, hogy minél inkább ide jut az emberiség, annál kevésbé tudja, hogy mi a bajainak a kiváltó oka. Sőt, minél „vadabb” lesz az ember, annál inkább önmaga ellen fordul, és ahelyett, hogy visszatérne Teremtőjéhez, még inkább szembe fordul Vele, és azt hirdeti, hogy boldogsága elvesztésének valójában a kereszténység az oka, amit ezért tűzzel-vassal irtani kell.
     Ez a viselkedés és gondolkodásmód onnan ered, hogy létezik a gonosz, ami nem valami, hanem valaki, az ördög, aki fellázadt Isten ellen, és ezért vált jó szellemből gonosz szellemmé. Mivel tudja magáról, hogy örökre elveszett, egyedül a gyűlölet vezeti, gyűlölet Isten ellen, de mivel neki nem tud ártani, tevékeny gyűlöletét az ember ellen fordítja. Ő az az erő, mely úrrá lesz azokban, akik szintén tudatosan megtagadják Istent.

A homeopátia a természet gyógyító erőit használja az emberek javára, és ezért Isten ajándéka. A homeopátiában pontosan azok a törvények uralkodnak, mint a katolikus vallásban: például mindenkinek magának kell közreműködni saját gyógyulásában, nem várhatja ölbetett kézzel, hogy mások megoldják a problémáit stb.
     De a homeopátiának kereszténységgel való legfantasztikusabb egyezése Hahnemann miazma-tana – holott Hahnemann nem volt keresztény, bár hitt Istenben. A világ minden bajának – a betegségeknek, a halálnak – ősoka a bűn, melynek megtestesítője az ördög. A homeopátia szerint minden betegségnek ősoka egy miazma – Hahnemann szerint a pszóra, szerintem a vérbaj. És aki elolvas egy beszámolót egy ördögtől megszállt emberről, az döbbenten fedezi fel, hogy az pontosan úgy viselkedik, ahogy a vérbajos. Mindkettő legfeltűnőbb tulajdonsága az önpusztítás, a destrukció.

Visszatérve a kiinduló ponthoz, a segítséget kérő levélhez: Isten léte és törvényeinek érvényessége nem függ attól, hogy az emberek hisznek-e benne vagy sem. Ezért akár tetszik, akár nem, a mai, Istentől elfordult világ a pusztulása felé rohan, és ennek tünetei a sok betegség, a sok boldogtalan ember, a sok pszichés beteg és az egyre több nevelhetetlen gyerek.
     Az én véleményem szerint az egész technikai fejlődésnek – mely nem a valódi tudománynak, hanem a 16.-17. században űzött alkimista próbálkozásoknak a következménye – az volt a célja, ahova ma jutottunk: a tökéletes gépi, komputeres, internetes világ, melyben minden ember tetszés szerint manipulálható. Szerintem a mai fiatalok testi-lelki állapotát visszafordíthatatlanul tönkretette a komputerezés, a különböző technikai eszközök használata.
     Világunk egyszerűen élhetetlenné vált, az embereken vagy a rettegés, vagy a reménytelenség, a halálos közöny, vagy az élvezet-hajhászás vált úrrá. A fiatalabb korosztály, akik nem ismerték, hogy lehet „normálisan” élni, ezt ugyan nem veszik észre, de attól ez még így van, amire legkésőbb akkor eszmélnek rá ők is, ha komolyan megbetegszenek, vagy maguk is szülők lesznek.

A következő tragédia a levél második felében leírt eljárás: ahelyett, hogy a gyereket – ha elkésve is, de – megpróbálnák nevelni, vagy magukba fordulnának, mindenféle okkult és keleti módszerekhez fordulnak segítségért, olyasmikhez melyek nemhogy segítenének, de csak rontanak a helyzeten.

Ahogy cikkemet kezdtem: nem akarok senkit meggyőzni, nem akarok senkit oktatni, egyszerűen megpróbáltam röviden feltárni – mert annyian fordultak már hozzám e témában –, miért érezzük magunkat egyre „idegenebbül” ebben a világban, és bajaink gyökere miből származik. És azt akartam megmutatni, hogy betegségeinknek oka nemcsak szervezetünkben, öröklött miazmáinkban, saját esetleges helytelen életmódunkban, hanem nagyon nagy részben a társadalom romlottságában, a világ szellemi (és valóságos) mérgezettségében rejlik.
     Bár ez utóbbiakon nem tudunk változtatni, már az is segít, ha tudunk erről. És vigasztalásul szolgálhat számunkra, hogy mi, azaz a homeopátia hívei, tudjuk, hogy a homeopátia ebben a kilátástalan helyzetben is tud segíteni.
     A homeopátiának ugyanis vannak gyógyszerei, melyekkel meg lehet próbálni az olyan aszociális viselkedésen javítani, melyről a fenti levél írója beszámol. Elsősorban az anti-szifiliszes, anti-szikotikus szerekkel és a nozódákkal.

Akit jobban érdekel a téma, annak figyelmébe ajánlom a következő cikket:
     Egy exorcista meséli

Feltéve: 2013. június 24.


A HOMEOPÁTIA SIKEREI ÉS HATÁRAI

Gerhard Risch Homöopathik című könyvéből való a következő két érdekes és tanulságos történet:
     1. eset: »Egy 45 éves nő túl erős zajérzékenysége miatt keresett fel. Ahogy mesélte, a mély hangok vagy az ablaka alatt elhaladó autók zaja „beteggé” teszi, csaknem „megőrül” tőlük. Kiderült, hogy ez az állapota kb. két évvel korábban kezdődött, amikor egy komolyabb megfázását, melyben nemcsak az orra, hanem az arcürege és a füle is érintett volt, erős antibiotikummal kezelték. A nő napi egy adag Sulph LM 18-t kapott tőlem, amire két nap múlva könnyű lázzal és náthával reagált. Ahogy fellépett a nátha, teljesen eltűnt a zajérzékenysége, és hallása teljesen normális lett. De mivel nem engedhette meg magának, hogy náthás legyen, mert dolgoznia kellett, a nátha ellen egy nap múlva újra antibiotikumot vett be. A náthája ugyan azonnal elmúlt, de vele egyidőben a korábbi mértékben visszajött az erős zajérzékenysége. És ettől kezdve a Sulphur már semmilyen potenciában nem segített rajta, se más szerek, melyeket az elkövetkezendő két évben végigpróbáltunk. Se a tünetei összessége [azaz alkati kezelés], se a zajérzékenységére jellemző tünetek alapján kiválasztott szerek nem segítettek soha többé. Végül két év után a nő feladta, és abbahagyta a próbálkozást. Ma is változatlanul megvan még a zajérzékenysége.«

2. eset: »Súlyos műhiba lenne, ha a kiváltó okot nem vennénk figyelembe a szerválasztásnál. A kiváltó ok ugyanis pontosan megmutatja, hogy mi volt az, ami az életerőt kibillentette az egyensúlyából. A legmélyebb hatást ezzel kapcsolatban egy idős hölgy esete tette rám, aki a buszban egy éles kanyarban elesett, és olyan súlyosan ütötte be hátát, hogy a fájdalomtól mozgásképtelen lett. A röntgenfelvételek kimutatták, hogy egy ágyékcsigolyája és egy hátcsigolyája eltört. Én magam is láttam a felvételeket, és soha nem fogom őket elfelejteni, mert a törések annyira markánsan látszottak. Néhány napig fájdalomcsillapítóval kezelték a kórházban – eredmény nélkül –, majd állandó ápolásra szoruló, gyógyíthatatlan betegként hazaengedték. Innentől kezdve szinte teljesen mozdulatlanul feküdt otthon az ágyában, mert a legkisebb mozdulat is elviselhetetlen hátfájdalmat okozott neki. A háziorvos már morfiumos injekciókat akart neki adni, mert véleménye szerint semmilyen remény nem volt bármilyen javulásra. Előbb azonban úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak a homeopátiával, így került hozzám az eset. – A kiváltó ok világos volt: megsérült egy ideg, mely elsősorban a gerincoszlopot érintette. Ezért az idegsérülés legfontosabb szerét, Hypericumot kapott C 12-es potenciában naponta egy adaggal – és két hét múlva újra vidáman rohangált a városban, mintha soha nem lett volna két törött csigolyája. Két évvel később bekövetkezett haláláig fájdalommentes és mozgékony maradt. Én magam sem hittem volna ezt soha el, ha nem láttam volna az egész idő alatt a saját szememmel. Csak nagy ritkán jelentkezett valami halvány hátérzékenység, mely azonban minden esetben egyetlen adag Hyper C 12-vel azonnal eltűnt.
     Egyébként a hölgy nagyon furcsa módon halt meg, aminek semmilyen köze nem volt ehhez a sérüléséhez, viszont érdemes szólni róla, mert újfent megerősíti Hahnemann-nak az elnyomásról, illetve a „helyi nyavalyáról” [németül: Local Übel] megfogalmazott fontos tanítását.
     A hölgynek már évek óta volt a jobb kulcscsont mélyedésében egy mintegy lencsenagyságú, kemény, fájdalmatlan csomója, ami hosszú éveken keresztül nem változtatta méretét. Ugyanakkor minél idősebb lett, annál „szürkésebb” lett az arcszíne, és egyre több időskori barna folt jelent meg a homlokán. A komoly figyelmeztetések ellenére két évvel csigolyatörése után elment egy bőrgyógyászhoz, aki a pigmentációs foltokat leoperálta, és az arcán a szürkeséget és a kis pörsenéseket leradírozta. Ahogy ez megtörtént, a kulcscsontnál levő csomó nagy tempóban növekedni kezdett, és amikor pár nap múlva már elérte a galambtojás nagyságot (!), a hölgy elment egy belgyógyászhoz, aki rábeszélte, hogy operáltassa le a csomót, és szövettanilag vizsgáltassa meg. A csomó műtéti úton való eltávolítása után azonnal elindult a totális összeomlás, a teljes működésképtelenség, és a hölgy gyötrelmes haláltusája. A műtét után négy héttel már halott volt. A hölgy a plasztikai műtétéig szellemileg, testileg friss, tetterős és panaszoktól mentes ember volt. – A boncolás kimutatta, hogy egész teste tele volt rákos áttételekkel. Az orvosok nem győztek csodálkozni, hogy tudott ezzel ilyen sokáig és mindenféle panasz nélkül élni. Hahnemann tanította: A szervezet életereje egy helyi nyavalyát helyez a külső testfelületre, hogy ezzel a belső bajt sakkban tartsa. És élet ellenes gaztettnek nevezte az ilyen helyi nyavalyák művi eltávolítását.«

Hahnemann fő művében, az Organonban 170 évvel ezelőtt ezt írta a krónikus betegségekről:
     »A mértéktelen fáradalmak, a mocsarakban végzett munkák, a test súlyos bántalmazásai és sérülései, a túlzott hideg vagy forróság, és maga a szegénység kielégítetlen éhsége és egészségtelen élelmiszerei, a Bastille-ban ártatlanul eltöltött 10 éves fogság, a testi kínok közepette eltűrt gályaraboskodás stb. sem képesek oly mértékben … a súlyos krónikus betegség kitörésére serkenteni, mint egy minden testi kényelemmel ellátott boldogtalan házasság vagy gyötrő lelkiismeret néhány hónapja. ... Az állandó szomorúság vagy bosszúság még a legcsekélyebb szimptómákat is felerősíti, és sokkal biztosabban és gyakrabban vezet minden csak elképzelhető krónikus baj kitöréséhez, mint a szokásos emberi élet összes többi hátrányos körülménye. … Ha azonban a beteg életkörülményei ezen a téren nem javíthatók, ... az orvos nincs abban a helyzetben, hogy az élet ezen legnagyobb pusztító erőit tartósan távol tartsa a betegtől, akkor inkább mondjon le a krónikus betegség kezeléséről és hagyja sorsára a beteget, mert a kezelés legmesteribb irányításával, a legmegfelelőbb és a testi bajokra leginkább alkalmas gyógyszerekkel sem lehet egyáltalán semmi jót elérni valamely krónikus betegség gyógyításánál szakadatlan bánat és kellemetlenség esetén, amikor a kedélyre ható állandó támadás tönkreteszi az életműködést. ... Csaknem ugyanilyen vagy még inkább gyógyíthatatlanok azok a krónikus betegségek ..., amelyeket éveken át különböző, gyakran több allopátiás orvos kezelt. ... Ezen alkalmatlan orvosi beavatkozások több éve tartó alkalmazása teljesen gyógyíthatatlanná teszik a krónikus betegségeket.«

Chappell a honlapon is sokat emlegetett és idézett könyvében minden optimizmusa és a homeopátiába vetett töretlen bizalma ellenére ilyeneket ír „A FELÉPÜLÉS KORLÁTAI SZÉTHULLÓ TÁRSADALMUNKBAN” című fejezetében:
     »Semmilyen trauma nem maradna meg, ha elegendő – a megoldást és megszabadulást segítő – folyamat működne. Gyakran elég a rokonok és a barátok szerető támogatása. Sok szörnyű [lelki] seb begyógyulhatna ilyen segítséggel, ugyanakkor támogatás nélkül egy életre szóló érzelmi traumává válik.Egyre messzebb sodródtunk attól az életformától, amelyben segítették egymást az emberek. Régebben nagycsaládban éltünk, körülvéve a nagybácsik és nagynénik, unokatestvérek és másod-unokatestvérek, nagyszülők és barátok végeláthatatlan sorával, viszonylag tartós közösségben, sok törődés közepette. Mindig volt, aki a gondoskodást átvette, ha valaki meghalt.
     Ma a szülők országot, lakóhelyet és társadalmi helyzetet változtatnak, és a gyermekek, akárcsak a felnőttek, elveszítik az összes barátjukat. Ha ez gyakran megtörténik, a gyermekek gyökértelenné, elszigeteltté válnak. Régen falvakban, törzsekben, zárt csoportokban éltünk. Gyakran hallottam indiai pácienseimtől, hogy náluk egy anya halála csak múló válságot jelentett. Azonnal helyére lépett egy nagynéni, örökbe fogadta az összes gyermeket, és a rokonok segítettek neki. Akár még jobbra is fordulhattak a dolgok.
     Emlékszem a londoni nyomornegyedekre – egyetemistaként Londonban tanultam –, ahol egész közösségeket költöztettek ki bérházaikból, és helyette magas betonkaszárnyákban helyezték el őket. Elképzelni sem tudom azt a közösségrombolást, amit ez okozhatott. Sok rosszul működő, elnyomott családot kezeltem, akik ilyen sokemeletes háztömbben éltek.
     Összehasonlításként egy nepáli vállalkozás ragadta meg a figyelmemet. Az országot elözönlő segélyszervezetek Katmanduban újraépítettek egy nyomornegyedet. Minden házat darabjaira szedtek, majd eredeti helyén újraépítettek – közben felújították. Ez igen vonzónak tűnt számomra: modernizálás, szívvel végrehajtva. A közösség sokkal egészségesebben élt, volt tiszta vizük, csatornájuk, vécéjük, szigetelt tető a fejük felett, bevezették az elektromos áramot stb., de az évezredek alatt kialakított közösségi rend érintetlen maradt.
     A mi kicsiny, kétszülős, kétgyermekes családjaink tagjai több órányi távolságra élnek a család többi tagjától, talán mély baráti kapcsolataik sincsenek, hiszen gyermekkoruk óta túlságosan gyakran költözködtek. Ez az oka a törődés, a támogatás és a szeretet hiányának. Nincs ott a nagymama, aki segít a gyermek körül, ha az édesanyja beteg, nincs nagybácsi, aki, ha szükséges, második apaként van jelen a családban, semmibó1 sincs elegendő, ami mély, valódi, szilárd és megbízható. Ha ez a társadalmi rend egyszer felbomlik, több nemzedékre lesz szükség, hogy újat építsen. Ez a helyzet a nyugati társadalomban, amely fenntartja és elősegíti az érzelmi megrázkódtatásokat.«

Karl Stauffer 90 évvel ezelőtt kiadott Homeopátiás kézikönyvében a homeopátia egyik nagy öregét, J. H. Clarke-t idézve így ír a krónikus betegségek kezeléséről:
     »Bár a krónikus betegségek kezelésénél a homeopatáknak nagy előnyük van az egyetemi terápiával szemben, ezt sokszor mégsem képesek kihasználni. Ugyanis a krónikus betegségek sikeres kezelésének első feltétele az IDŐ. Egy konstitúciót jobb működésre serkenteni nem sikerülhet egy hét vagy egy hónap alatt, sőt gyakran még egy év is kevés hozzá. Hahnemann – ne felejtsük mintegy 180 évvel ezelőtt már – legkevesebb két évet követelt egy krónikus betegség valódi gyógyításához. Ezt az elején közölni kell a beteggel, és csak akkor ajánlott egyáltalán belefogni a kezelésbe, ha a beteg hajlandó türelmes és kitartó lenni. Gyakran viszonylag rövid idő alatt gyors kezdeti sikereket lehet elérni, de ezt csaknem minden esetben bizonyos visszaesés követi, amitől se a betegnek, se a kezelőnek nem szabad elveszítenie a kedvét.
     A krónikus betegségek kezelését legjobb egy akut fázis lezajlása után elkezdeni. A miazmák kívülről befelé terjednek. Olyan szereket kell ezért sikeres gyógyításukhoz találni, melyek belülről kifelé hatnak. Ha a krónikus betegségek kezelése során egy bőrkiütés, vagy bármilyen más kiválasztódás, váladékozás, láz, nátha megjelenik, az jó jel, és semmi szín alatt nem szabad helyileg, azaz akut szerekkel eltüntetni.«

Ezen híres homeopaták könyveiből vett részletek két olyan dologra hívják fel a figyelmet, ami napjainkban minden eddigi kornál súlyosabban gátolják a sikeres homeopátiás kezelést. Az egyik nehézség a modern életvitel. Ahogy már korábban írtam, ha az ember komolyan veszi Hahnemann fent idézett figyelmeztetését, bele sem szabadna fognia egyetlen kezelésbe sem. Valamikor a beteg egyedül a pihenéstől, a gondos ápolástól, az egészséges ételtől és életmódtól meg tudott gyógyulni. Ma alig van olyan valaki, aki a pihenés luxusát megengedhetné magának, ha beteg. Sőt, nem csak pihenni nem tud, de amíg nem esik össze, betegen is dolgoznia kell, ezért képtelen a fájdalmat elviselni, és emiatt sokkal könnyebben nyúl allopátiás szerekhez, megoldásokhoz. Ez még akkor is így van, ha tudja, hogy ennek később megfizeti az árát. De amíg nem lesz olyan súlyosan beteg, hogy már másoknak vagy az államnak kell gondoskodnia róla, addig nincs senki, aki a napi terheket levegye a válláról, még akkor sem, ha beteg. Ezért aztán egyszerűen „nem szabad betegnek lennie”, mégha a hosszútávú egészsége kárára is megy ez.
     De ennek a mai „egészségesnek kell lenni, különben elveszted az állásodat, megélhetésedet” világnak van még egy másik baja is: a „jó, fiatalos kinézés” kényszere. Régen szépen, fokozatosan, méltósággal öregedtek meg az emberek. Ma szinte már mindenki, férfi, nő, minden lehetséges terápiát bevett, hogy a lehető legtovább fiatalnak látszódjon. Ezért aztán, amikor ez már nem megy, vagy egyszerűen csak belefáradt az illető, vagy a szervezete tiltakozik, vagy nincs pénze a sok hajfestésre, hajbeültetésre, felpuffasztásra, hirtelen összeesik, megvénül.
     Hahnemann a karokat, nyakat elfedő, zárt ruhák idejében nyugodtan megkövetelhette, hogy a gyógyulást kísérő kellemetlen bőrtüneteket betegei viseljék türelemmel. Ez ma már szinte senki számára nem elviselhető. A világ elvárja, hogy mindenki „kozmetikázott” legyen, a ruhák pedig egyre kevesebbet takarnak.

Így nem csoda, hogy én is egyre több olyan levelet kapok, melyben a levélíró arról számol be, hogy ő vagy rokona vagy ismerőse nem tudta kivárni, amíg a kiválasztott homeopátiás szer hatni kezd, mert munkahelyi kötelezettségei ezt nem tették lehetővé: vagyis nem engedhette meg magának, hogy egyáltalán beteg legyen. Vagy olyan levelet, mely arról szól, hogy a bőrkiütést nem tudják elviselni, hiába fogadják el, hogy ez „jó jel” a tartós gyógyuláshoz.

Mindezen problémákra csak azt lehet tanácsolni, hogy mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy vállalja-e a homeopátiás kezelést, az ezzel járó látszólagos átmeneti kellemetlenségeket, vagy sem. És ha a kezelés alatt mégis türelmetlenné válik, akkor ne a homeopátiát hibáztassa ezért, hanem próbálja meg saját életmódját a jövője érdekében megváltoztatni, de legalábbis fokozatosan alakítani. Mielőtt azonban dönt, gondolja át, hogy hány olyan krónikus beteget ismer, akit az egyetemi orvoslás képes volt tartósan meggyógyítani. Én egyetlen egy ilyen esetet nem ismerek, ezért is fordultam a homeopátiához.

Annak illusztrálására, hogy a homeopátia milyen nagyszerű eredményekre képes, ha hagyják, álljon itt egy pár napja kapott olvasói levél néhány mondata:
     »Egy éve, hogy rábukkantam az Ön homeopátiás honlapjára. Nagy érdeklődéssel olvasom, figyelem a feltöltéseket. Teljesen lenyűgöz ez a tudomány, elmerülök benne, megváltoztatja az életünket. Minden nap olvasgatom újra és újra, jegyzetelek. Mindig tanulok újat belőle. Elfogadom a homeopátiát kizárólagos gyógymódnak. Önmagamon és családomon sikeresen alkalmazom. Tizenöt éve tartó bajaimból gyógyulok meg. Édesanyámnak 50 éve tartó térdfájása múlt el a Causticumtól. Vannak nehézségek, de azokból is csak tanul az ember. Alkati kezelésnél rádöbbenek, mennyire nem ismerjük önmagunkat. Felszínre kerülnek rossz tulajdonságaink, elnyomott érzéseink.«

Ha a homeopátia csak erre lenne képes, hogy magunkat jobban megismerjük, már az is óriási dolog lenne. De természetesen ennél többre képes. Hogy a homeopátia milyen sokat segít önmagunk megismerésében, már a honlapon is sokszor megírtam, ezért különösen örvendetes, ha ezt a levélírók is megerősítik. És megerősíti a mindennapos gyakorlat is. Egy régi ismerősöm, akinek egész életében vizsgadrukkja volt, a napokban homeopátiás szert kért tőlem egy rá váró feladat miatt érzett fokozott feszültsége miatt. Kisebb fokú idegességére eddig a Coffeát szedte jó eredménnyel, most azonban ez már nem hatott. Több mint tíz évvel ezelőtt került utoljára ilyen helyzetbe, akkor hiába szedett be Acont és Coffeát, olyan súlyos sokkos állapotba került, hogy az intenzív osztályon kellett napokig kezelni.
     Elsőnek most is Acon-t adtam neki, de aztán gondosabban átgondoltam a helyzetét, és másodiknak egy adag Silicea C 200-t adtam, abból a megfontolásból, hogy a Silicea az a szer, ami azért fél egy feladattól, mert úgy gondolja, hogy nem fogja tudni megoldani, holott minden adottsága megvan a probléma megoldásához, amit eddig is mindig meg tudott oldani. Azon felül, hogy most a tíz évvel ezelőtti összeomlást sikerült elkerülni, a kapott szernek egy ennél is sokkal nagyobb, kedvezőbb hatása is volt. A zárkózott, befelé forduló, a szifilisz miazmára jellemző önromboló, problémáit soha ki nem beszélő ismerősöm, az egy adag Sil bevétele utáni napon szó szerint ezt mondta nekem: „Valójában azért vagyok ideges, mert attól félek, hogy nem fogom tudni megoldani a feladatot.” – Aki ismeri az illető személyt, tudja csak igazán felmérni, mekkora teljesítmény volt ez, amit egy homeopátiás szer ért el! Nem csak, hogy hajlandó volt beszélni bajáról (be is vallotta, hogy már az a tény, hogy beszélni tud róla, félig meggyógyította), de még pontosan meg is fogalmazta valódi baját, amit pedig gyermekkora óta hurcol magában, anélkül, hogy akár saját magának is bevallaná. Nem ismerek más módszert a homeopátián kívül, ami képes volna erre! Hiszen az ilyen befelé forduló típusok még idegesebbek, még zárkózottabbak lesznek, ha nógatják őket a beszédre.

Bátorság tehát és bizalom és kitartás! Ha valaki valóban elfogadja a homeopátia törvényszerűségeit és hajlandó annak esetleges nehézségeit is türelemmel elviselni, az előbb-utóbb valódi gyógyulást talál, és akkor nem kell többé attól tartania, hogy később súlyosan meg kell fizetnie azért, hogy türelmetlenségében és a kellemetlenségek nem-elviselésében allopátiás kezeléshez folyamodott.

Feltéve: 2013. szeptember 23.


„ÉLET ELLENES GAZTETT
BÁRMELY HELYI NYAVALYA MŰVI ELTÁVOLÍTÁSA”

Könyvemben és a honlap cikkeiben többször írtam már, hogy egy X helyből a vele homlokegyenest ellenkező irányban álló Y helyhez leggyorsabban bár ugyanazon az egyenesen, de – kétfajta meggondolásból lehet eljutni: Vagy úgy, hogy vonz az Y, és ezért távolodom az X-től, vagy úgy, hogy egyre jobban taszít az X, és ezért jutok egyre közelebb az Y-hoz.
     Magyarul: Valaki vagy azért jut el a homeopátiához, mert tetszik neki ez a gyógymód, vonzzák őt e gyógymód elvei, vagy úgy, hogy megbizonyosodik az iskolai gyógymód helytelenségéről, hamis elveiről, és keres egy olyan módszert, mely ezzel szemben áll.
     Első látásra és elméletben úgy tűnik, hogy e két módszer eredményét tekintve azonos, mind a kétszer X-ből Y-ba jut, a gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy megbízhatóságát és tartósságát tekintve a két megoldás még sem jár ugyanazzal az eredménnyel. Ugyanis, akit a homeopátia vonz ugyan, de az iskolai orvoslás helytelenségével nem foglalkozik, azt nem kérdőjelezi meg komolyan, az soha nem fogja teljességgel elfogadni a homeopátia elveit, következésképpen, legtöbbször éppen a legfontosabb pillanatokban visszatér az iskolai gyógymódhoz, amivel azt bizonyítja, hogy fölöslegesen kacérkodott a homeopátiával. Persze, mindenkinek a magánügye, hogy mit tesz, hogyan teszi tönkre az egészségét.

Mindezt azért írom, mert tegnap levelet kaptam egy olyan olvasótól, aki már a velem való megismerkedése előtt is több éve foglalkozott homeopátiával, és aki az elmúlt évben szinte a legtöbbet kérdezte tőlem, és akinek a legtöbbet segítettem. Levelében megemlítette, hogy olvasta A homeopátia sikerei és határai című nemrég feltett cikket, benne a 2. esetet. Majd arról számolt be, hogy egyik rokona, akinek kezeléséhez szintén tőlem kért tanácsot, és aki elég súlyos krónikus betegségben szenved, beleegyezett abba, hogy műtétileg távolítsanak el belőle egy csomót, amiről az orvosoknak – akik eddig sem tudtak soha segíteni rajta – fogalmuk sincs,hogy micsoda és mitől keletkezett. Ezután még azt is elmesélte, hogy vettek egy cicát, akit orvoshoz vittek, aki majd beoltja, meg ha elég nagy lesz, bolhairtó cseppet ad neki, meg a náthájára is ad valami orvosságot.

Az említett cikk – mely Risch professzor könyvéből való – 2. esete így kezdődik: »Súlyos műhiba lenne, ha a kiváltó okot nem vennénk figyelembe a szerválasztásnál. A kiváltó ok ugyanis pontosan megmutatja, hogy mi volt az, ami az életerőt kibillentette az egyensúlyából. A legmélyebb hatást ezzel kapcsolatban egy idős hölgy esete tette rám …«
     És azzal folytatódik, hogyan halt meg négy hét alatt ez az idős hölgy, miután egy hasonló csomót, ráadásul körülbelül ugyanazon a helyen, ahol a levélíró rokonának is most csomója lett, műtétileg eltávolítottak. A hölgy már idős volt, a levélíró rokona még fiatal, nincs 40 éves se. Betegsége viszont azok közé tartozik, amelyeket Yves Laborde, neves német homeopata, könyvében a rák „biztos előjelének” nevez. És amikről azt írja, hogy ezek meglétét különös óvatossággal kell kezelni, és csakis homeopátiával szabad gyógyítani, mert ezek azok, melyek úgyszólván sakkban tartják a nagyobb baj kifejlődését, azt mintegy helyettesként feltartóztatják.

Ha valaki nem ismeri, vagy ismeri, de nem fogadja el a homeopátiát, akkor is – ha józanul gondolkodik – fel kell tennie azt a kérdést, hogy vajon miért produkál egy szervezet egy ilyen csomót (vagy bőrkiütést, vagy lázat, vagy váladékot)? Nyilván nem unalomból, hanem azért, mert valami erre készteti, és ez a valami csak valami rendellenesség lehet. Hogyan gondolhatja ezek után bárki, hogy ez a rendellenesség, azaz a csomó, keletkezésének oka megszűnik, ha a csomót műtétileg kivágják? Ha én kiöntöm a vizet a lavórból, de a csapot, ahonnan a víz a lavórba folyik, nem zárom el, akkor miért gondolom, hogy a lavór egy idő után nem lesz tele újra vízzel. Vagy ha elveszem a lavórt a csap alól, de a csapot nem zárom el, akkor miért gondolom, hogy a lavór elvétele megakadályozza azt, hogy a víz tovább ömöljön a csapból? Ehhez a logikai eszmefuttatáshoz nincs szükség a homeopátia elveire! Ehhez elég a józan paraszti ész!

Nos, mindebből az a tanulság, hogy, aki nem látja be a hivatalos orvoslás logikátlanságát, annak nem érdemes a homeopátiával foglalkozni, következésképpen annak nem érdemes ezt a honlapot sem olvasni.

Ha van ember a földön, aki megérti az emberi gyengeséget, akkor az én vagyok: Éppen a napokban javasoltam egy, a homeopátia mellett nagyon elkötelezett olvasónak, aki izzadó lánya számára kért tanácsot, hogy végszükségben (amíg az alkati kezelés nem segít, ami évekbe is telhet) a legkevésbé ártalmas dezodort is használhatja. Tettem ezt azért, mert az izzadás miatt fellépő lelki zavar többet árthat a lánynak, mint a nem kifejezetten helyes kezelés. És azért is, mert a lány nem beteg, tehát nem tartozik a különösen veszélyeztetett csoportba.
     A fent elmesélt esetben azonban a csomó senki által észre nem vehető helyen van, és a rokon komolyan, évek óta, és ráadásul „rákot megelőző betegségben” szenved. A két eset – és tanács – ezért nem hasonlítható össze.

Természetesen nem kívánom, hogy az illető rokon állapota rosszra forduljon. Azt sem bizonyíthatom, hogy a csomó eltávolítása azonnal végzetes következményekkel fog járni nála – hiszen, mint mondtam, az illető még 40 éves sincs, tehát nem egy legyengült vagy idős szervezetről van szó, mint Risch betegének esetében. De azt igenis állítom, hogy a csomót előidéző ok fennmarad, és mivel az egyik lehetőségét a benne bújó betegség féken tartására az operációval elveszik, így vagy valami másik furcsa fék-tünet jön elő, vagy teljes erejével kitör rajta az a baj, melyet eddig egyéb tünetei, pár napja pedig ez a csomó tartoztatott eddig fel. Az biztos, hogy a krónikus betegsége mélyebbre ássa majd magát, szervezete mélyebb és fontosabb rétegeit támadja meg. De mire ez láthatóvá válik a hivatalos orvoslás számára is, valószínűleg már késő lesz!

Az írásom elején említett cikkből való ez az idézet:
     »Hahnemann tanította: A szervezet életereje egy helyi nyavalyát helyez a külső testfelületre, hogy ezzel a belső bajt sakkban tartsa. És élet ellenes gaztettnek nevezte az ilyen helyi nyavalyák művi eltávolítását.«

Feltéve: 2013. október 17.


VISSZA