Jó reggelt! – Jó napot! – Jó estét! – Kellemes és hasznos időtöltést kívánok a honlapon! dr. Élthes Eszter


A  RITKÁBBAN ELŐFORDULÓ  ALKATI  SZEREK,
SZEMÉLYISÉGTÍPUSOK


Az úgynevezett „nagy” alkati szerek leírása után, illetve közben a ritkábban használt alkati szerek bemutatását Peter Chappell, P. M. Bailey és, ha van ilyen, Coulter asszony portréi alapján közlöm.

E „kisebb” szerek mélyre ható hatásukban többnyire nem érik el a „nagy” szereket, ezért az alkati kezelés során egyedül nem képesek minden problémát megoldani. Sokszor csak a nagy szerek mellett kiegészítésként jönnek szóba, amikor egy más alkatú ember időlegesen e szerekre jellemző „állapotba” kerül. Ugyanakkor e szereknek is megvannak a maguk különleges jellegzetességei, ezért nélkülözhetetlen az ismeretük, és van köztük olyan, melyek nem helyettesíthetők egyetlen más „nagy” alkati szerrel sem.


Anacardium
Aurum
Barium carbonicum
Belladonna
Cannabis-indica
Causticum
Ignatia

folytatása következik


IGNATIA (IGN)

Az Ignatia a Fülöp-szigeteken található, keserű és mérges Ignác-bab (Strychnos Ignatii) sok sztrichnint tartalmazó magvából készül, ahogy a hánytatódió magja is, amiből a Nux-vomica készül. E botanikai rokonság miatt egyes szakemberek a főleg női szer, Ignatiát, a főleg férfi szer, Nux-vomica női párjának tartják, hiszen mind a kettőre az „indulatos érzékenység” és az „idegi kimerültség” a jellemző. Az Ignatia klasszikus szerepe azonban elsősorban a „bánat okozta esetekből keletkező kórállapotokra” (Hahnemann) terjed ki.

Az Ignatiát szokás a Natrium muriaticum akut szerének nevezni, ami alatt azt kell érteni, hogy az Ignatia a bánat, a sokk, azaz az érzelmi megrázkódtatás első fázisában hat a legjobban, de amikor ezek már rögzültek, (és a fizikai tünetek is erre utalnak), akkor a betegnek a hosszan tartó bánat miatt már Natrium muriaticumra van szüksége.
     Következésképpen az Ignatia elég különleges szerepet foglal el a homeopátiás szerek között. Alkati szerként nem elég erős, nem elég „nagy” szer, inkább csak az élet egyes helyzeteiben hat. Azaz nemigen léteznek olyanok, akiknek hosszú távon ez lenne az egyetlen alkati szerük, inkább csak állapot-szer, annak viszont egyfelől egyedülállóan fontos és mással nemigen helyettesíthető. Másfelől az élet során többször is szükség lehet rá, mert abba az állapotba, mely Ignatia után „kiált”, az átlag ember nagyon gyakran kerül.
     Ugyanakkor akut szernek egyáltalán nem lehet mondani, mert akut panaszoknál is csak akkor segít, ha ezeknek egyértelműen érzelmi okaik vannak. Ezért nem szabad az Ignatiát még akut tüneteknél sem alacsony potenciában alkalmazni. Dr. Karl Stauffer homeopata írta róla már több mint 100 évvel ezelőtt – amikor a C 30 még a nagyon magas potenciák közé tartozott –, hogy „nem tudom, mely megbetegedéseknél jöhetne C 30-nál alacsonyabb potencia szóba”.

Összefoglalva: 1. Ignatiára, sőt, Ignatia-kúrára a legtöbb nőnek – és gyermeknek – élete során többször is szüksége lehet; 2. Vannak, akiknek – elsősorban lelki megrázkódtatás esetén – „hajlamuk” van Ignatia-állapotba kerülni, ezeknél az Ignatia már-már valódi alkati szernek tekinthető, legalábbis időlegesen; 3. Az Ignatia akut szerként is fontos, de csak amennyiben az akut panasz egyértelműen lelki megrázkódtatás hatására keletkezett.

Az Ignatia működési mechanizmusát kiválóan mutatja az az eset, amit az Ignatia hormonkezelés helyett című cikkben mutattam be, s ezért itt megismétlem:
     »Ahogy „A gyógyszerlobby csapdájában” című cikkben szó volt róla, a gyógyszergyárak reklámjai elhitetik a mai emberrel, hogy legkisebb panaszával is forduljon orvoshoz, legkisebb panaszát is gyógyszeresen kezelje, s miután ezt megteszi, ezek mellékhatásaként már valóban meg is betegszik. Példa erre azon nők esete, akiknél a változó korba lépve szívdobogás, szívidegesség jelentkezik (és/vagy hőhullám), amit aztán, ha orvoshoz fordulnak, azok azonnal komoly szívgyógyszerekkel kezdenek el kezelni. S ettől kezdve az asszonyok már soha nem szabadulnak meg se gyógyszereiktől, se újabb és újabb nyavalyáiktól.
     Hasonló sorstól menekült meg most egy fiatalember, aki pár héttel ezelőtt a következő tünetegyüttessel ment el orvosához: állandó szapora – 100-as – pulzus, nagyfokú gyengeség, lesoványodás. A laboratóriumi vizsgálatok a pajzsmirigy komoly működésbeli zavarát mutatták ki, ami ellen az orvos hormonkezelést írt fel. A fiatalember megköszönte a receptet, aztán hazament. Édesanyja, aki tudta, hogy fia munkahelyén éppen nagy stressznek van kitéve, és azt is, hogy barátnőjével hónapok óta komoly problémái vannak, tanácsomra Ignatia C 1000-t adott a fiának, kétnaponta, majd háromnaponta egy adagot. A pulzus szinte azonnal normális lett, a fáradtság is kezdett múlni, a szerelmi probléma pedig fokozatosan rendbe jött. Bár eredetileg más homeopátiás szert is akartunk neki adni, végül erre nem került sor, mert az Ignatia egyedül megoldott mindent. A néhány héttel később elvégzett kontrollvizsgálat teljesen normális adatokat mutatott, ami az orvost igen meglepte, mert ilyen gyors gyógyulásra nem számított. A fiatalember csak ekkor vallotta be neki, hogy a felírt hormonok helyett homeopátiás gyógyszereket szedett.
     Az orvos dicséretére legyen mondva, hogy a legtöbb kollégájával ellentétben nem háborodott fel, nem kiabált kuruzslást, hanem azt mondta, hogy ő még ilyen gyógyulást soha nem látott, és ezért szeretne megismerkedni a homeopátiával.
     Ez az igaz, most a napokban megtörtént eset tökéletesen tipikus: A hivatalos orvosok soha nem kutatnak az okok után, a beteg lelki, idegi panaszai nem érdeklik őket. Ha mégis, megfelelő szert akkor sem tudnának adni, hiszen az ő rendelkezésükre álló pszichoterápiás gyógyszerek még többet ártanának, mint segítenének. A hivatalos orvoslás csak a tüneteket látja, és azokat próbálja durván eltüntetni, olyan a szervezet működését komolyan befolyásoló szintetikus gyógyszerekkel, melyek aztán valóban beteggé teszik az adott szervet.
     A fiatalember pajzsmirigyének semmi baja nem volt, elsősorban a szerelmi bánat, másodsorban a stressz, az izgalom produkálta kellemetlen tüneteit. Ezek tehát nem szervi elváltozás, hanem a lelki egyensúly megbomlása miatt keletkeztek.
     A pajzsmirigy átmeneti helytelen működésének tehát nem szervi, hanem lelki okai voltak. Mondhatnánk, a belső „könnyeknek” valamilyen utat kellett törniük maguknak. Hogy ezt az utat hol találják meg a „könnyek”, az függ az egyén alkatától: az egyiknek a pajzsmirigye bolondul meg, a másiknak a gyomra, a harmadiknak a veséje. De ez még korántsem jelenti azt, hogy ezek a szervek valóban betegek lennének. Csak egyfajta levezető csatornaként szerepelnek, és addig egészen biztosan nem betegszenek meg ténylegesen, amíg a lelki baj hosszabb távon nem állandósul.
     Vagy, amíg nem kapnak káros, a működésükre valóban hatással levő gyógyszert. Ez utóbbi történt volna, ha a fiatalember a hormonokat szedi be. Ettől ugyan nem lett volna jobban, hiszen a bajok oka nem a pajzsmirigyben, hanem a lelkében és az idegeiben volt. Így a hormonok egy valójában – még – egészséges szerv működésébe avatkoztak volna bele, és tették volna ily módon valóban beteggé. Ha az eredeti tünetek elmúltak volna, jöttek volna helyette mások, hiszen a belső „könnyek” termelése megfelelő kezelés nélkül nem szűnt volna meg, és ezért tovább kerestek volna utat maguknak, és ezt az utat egy másik szerven keresztül találták volna meg.«

Az Ignatia rövid bemutatása az MM-ek alapján:

Az IGN az érzelemvilágot befolyásolja, gátolja az agy működésének összhangját, az egyes funkciók koordinációját, emiatt a gyorsan változó, egymással ellentétes testi és lelki tünetek jellemzőek rá. Az érzékek túlérzékenységét hívja elő. Görcsös tüneteket okoz, melyek gyakran merevséggel, rángatózással, remegéssel járnak, s melyek kényszercselekvésekhez, grimaszokhoz vezetnek. Nagyon jellemző rá a tünetek felületessége és ingadozása. Mindezen sajátosságok miatt az IGN a hisztéria fő szere.
     Érzékeny, ideges természetű személyek szere, akiknek gyors a felfogóképességük és cselekvőkészségük, akik könnyen megijednek, és akiknek hangulata folyton változik: felváltva sírnak, sőt zokognak, majd nevetnek, felváltva bőbeszédűek és visszahúzódóak, szeszélyesek és szomorúak. Befelé sírnak, töprengenek, szinte élvezik saját szomorúságukat. Nem tűrik az ellentmondást, a rendreutasítást, és egyedül akarnak lenni. Vagy mások előtt rendeznek hisztérikus jelenetet.
     Olyan lányok szere, akik a templomban gyakran elájulnak, és olyanoké, akik reménytelenül lesznek szerelmesek, mert házasemberbe szeretnek bele.

Az IGN állapotot a közelmúltbeli bánat mellett, a félelemérzés – nagyon fél a rablóktól –, az ijedtség, aggódás, féltékenység, szerelmi csalódás és viszonzatlan szerelem, erős honvágy, beteg melletti virrasztás, szellemi vagy fizikai kimerültség, nélkülözés és korábbi gerincsérülések okozhatnak.

A hisztérikus lelkiállapot fizikai megnyilvánulásai a sóhajtozás, az egész testen végigfutó rángás, reszketés, egymással váltakozó görcsök és nehézlégzés, gombócérzés a torokban, nyilalló fejfájás, fájdalmakkal szembeni túlérzékenység.
     Állapota javul a mély levegővételtől, a nyeléstől, az evéstől, a nyomástól, testhelyzet-változtatástól; rosszabbodik reggel, evés után, érintéstől, kávétól, cigarettától és a cigarettaszagtól, levegőtől, a szabadban, állástól, előrehajlástól.

Az Ignatia bemutatása jó alkalom arra, hogy ismételten felhívjam a figyelmet egy gyakori hibára, amit a szerleírások olvasásakor követhetünk el. Az Ignatia tünetei főleg a nőknél és gyerekeknél, de napjainkban már egyre több férfinál is, szinte mindenkinél előfordulhatnak, ezért sokan érezhetik úgy, hogy végre „megtalálták” saját szerüket.
     Holott a bánat, az ijedtség, az aggódás nagyon sokfajta embernél váltja ki az itt felsorolt lelki tüneteket, vagyis ezek ezen helyzetek „normális” lereagálásához tartoznak. Ezért csak ha a tünetek átlépik a „természetes” mértéket, a normális emberi reakciót, beszélhetünk IGN-állapotról. Például az a középkorú tanárnő, aki idős édesanyja halála után minden mértéket elvesztve gyászol, olyannyira, hogy se munkáját, se családja ellátását nem végzi el, egyfolytában csak sír, hisztizik, és az sem zavarja, ha ezért egész élete összeomlik körülötte, férje elhagyja, nos, ez valódi Ignatia-állapot. Ha egy idősebb asszony évek óta beteg férjét elvesztve, teljesen összeomlik, hetek és hónapokon, sőt most már éveken keresztül csak ölbetett kézzel ül, és enni is csak akkor eszik, ha eléje tesznek valamit, ez valódi Ignatia-állapot. Ha láttunk már ilyen eseteket, akkor bánat, vagy sokk esetén saját „normális” reakciónkat nem fogjuk rögtön ide sorolni.
     Ne feledjük, hogy a különböző alkatokat és ezek szereit akkor tudjuk a legkönnyebben megjegyezni, ha környezetünkben keresünk olyanokat, akikre egy-egy szer nagyon illik, és őket látjuk magunk előtt, ha egy szerre gondolunk.

Az erős idegzetű, de Ignatia-állapotra hajlamos emberekben az erős bánat, ijedtség, sokk stb. nem hisztérikus, hanem fizikai panaszokhoz vezet, mint a fent bemutatott fiatalember esetében is. Ezért nagyon fontos a helyes szerválasztáshoz először a panaszok megjelenésének körülményeit figyelembe venni. Az Ignatiának ugyanis a már említett görcsös, hisztérikus tüneteken kívül alig-alig van speciális fizikai tünete. „Bánat hatására kialakuló bármilyen panasz”, írja Peter Chappell. Az Ignatia felbecsülhetetlenül értékes szer a közvetlen lelki fájdalmak és fizikai panaszok enyhítésére, melyek egy jelentős tragikus esemény hatására alakultak ki. Ahogy azonban az érintettnek sikerült szenvedésének értelmet találni, bánatát értelmes tevékenységben feloldani, az Ignatia már nem a megfelelő szer számára.

Coulter asszony Ignatia-portréja

Aggodalmak, ijedtség, súlyos igénybevétel és csalódás

Az Ignatia azoknak segít, akiket a fájdalom, például egy szeretett lény elvesztése, vagy egy csalódás egyszerűen legyűr, lelkileg összeroppant, mely állapot többnyire kontrollálatlan zokogásban, hangos panaszkodásban és mély sóhajtozásban nyilvánul meg. Az ilyen ember nem képes magával mit kezdeni, nem bírja el az egyedüllétet, vagy éppen ellenkezőleg: mindenképpen egyedül akar maradni, és csendben gyászol, magányosan „kotlik” a fájdalmán, miközben kívülről szenvtelennek mutatkozik, holott belső üressége és fájdalma szinte elviselhetetlenül kínozza. Tehát az IGN mind a nyilvánosan gyászolóknak, mind a visszahúzódva szenvedőknek képes segíteni.
     Az Ignatia-páciens sokszor nem is akarja bánatát „elereszteni”, de vannak olyanok is, akik nem nem akarják, hanem nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt megtehessék. Erre volt példa az a 18 hónapos kislány, aki egyszercsak elkezdett nem enni, minden ételt, italt, még a tejet is visszautasította, és már két hónapja csak almaszörpön élt. Eddigre a szülők is végére értek a tudományuknak, hiszen hogyan magyarázzák el egy 18 hónapos gyereknek, hogy ennie kell, vagy hogyan kenyerezzék le, s ezért homeopatához fordultak segítségért. A kikérdezéskor kiderült, hogy a kislánynak van egy 8 hónapos öccse, akivel szemben azonban a féltékenységnek semmilyen jelét nem mutatja. Mégis fennállt annak lehetősége, hogy a gyerek szenved attól a lehetőségtől, hogy a nála kisebb jövevény miatt szülei talán kevésbé fogják őt szeretni. Ezért Ignatia C 1M-t kapott, három napig naponta egy adagot. Az első adag után tejet kért, a második adag után rá lehetett beszélni, hogy kedvenc ételéből is egyen valamit, a harmadik adag után pedig megint teljesen normálisan étkezett.
     Coulter asszony ezen esete erősítette meg azt a megfigyelését, hogy az Ignatia sokszor segített már kóros soványságnál, melyeknél a probléma, azaz a nem-evés – főleg lányoknál – mindig a visszautasítástól, vagy más kimondatlan aggodalomtól való félelemből keletkezett.
     Az Ignatia azonban nemcsak a csendes nehézteléskor, a szeretet elvesztésétől való félelemkor, hanem a testvérek kifejezetten súlyos és nyílt ellenségeskedésében is segít, melyek féltékenységből erednek. Nem csak a testvérek közötti pillanatnyi rivalizálást képes megszüntetni, de elejét veszi a jövőbeli torzsalkodásoknak is. Úgy tűnik, hogy az ilyen sikeres esetekben a Strychnin egyszer s mindenkorra megtisztítja a feleket a „negatív” érzésektől, és lehetővé teszi a testvérek számára, hogy szeretet utáni vágyukat konstruktív irányba tereljék.

A kényszerből elviselt csendes bánatra volt példa annak az öregedő szukának az esete is, akit nedvedző, sebesedő kiütéssel vittek orvoshoz. Egyetlen tipikus ekcéma elleni szer sem segített, és a kezelő homeopata már tanácstalan volt, amikor végre megtudta, hogy a szuka tünetei akkor kezdődtek, amikor szomszédjukba egy kölyökkutya került, akit saját gazdái is dédelgettek – az öreg kutya nyilvánvalóan bánkódott, aggódott, hogy elveszti gazdái figyelmét és szeretetét. Néhány adag C 200-as potenciájú Ignatia teljesen tünetmentessé tette.

A bánat egy másik formája, melyben az Ignatia segít, a honvágy, ami korán reggel, közvetlenül az ébredés után a legrosszabb. Ez történt azzal a 12 éves kisfiúval, akit nyáron szülei táborba küldtek, és aki folytonos telefonokkal sürgette édesanyját, hogy azonnal vigye haza. Mivel ezt nem állt módjukba megtenni, homeopatához fordultak segítségért, aki pár adag Ignatia C 30-t adott nekik. Ahogy a kisfiú megkapta és bevette a szert, elviselhetetlen honvágya nemcsak megszűnt, de onnantól kezdve kifejezetten jól érezte magát a táborban.
     Az Ignatia honvágy elleni kedvező hatása közismert. Az otthon vagy a haza utáni vágy rendkívül emésztő, kínzó érzéssé válhat, és aki már élt át hasonlót vagy kezelt másokat emiatt, az tudja, hogy olyan intenzív lehet, mint egy súlyos szerelmi csalódás. Ráadásul gyakran sokkal tovább tart, hiszen könnyebb és valószínűbb egy új partnert találni, mint egy új hazát. Ezért ha valaki mély sóhajtozások közepette egyre gyakrabban kezd el beszélni otthonáról vagy hazájáról, gondolni kell az Ignatiára.

Feltéve: 2015. október 4.

Az Ignatia – az Aconit mellett – a sokk vagy ijedtség egyik fő szere, olyan embereknek segít, akik nagy veszélynek voltak kitéve, vagy balesetet szenvedtek, vagy áldozatul estek egy bűnténynek, és ezután rögzül bennük a félelem, a csüggedtség, a „minden elveszett” érzése.
     A homeopátiának több szere is van a sokk, a terror, az erőszak, a rossz hírek okozta idegi panaszok kezelésére. Arnika akkor jön szóba, ha testi sérülés is keletkezett; a ritkábban használt Opium, ha a beteg az öntudatát is elvesztette; Veratrum album, ha kollapszus és hideg verejtékezés lép fel; Stramonium az erőszakot elszenvedetteknél; Staphysagria, ha az ijedtséget erős felháborodás kíséri; de mindezen szerek előtt Aconitum, ami minden esetben a sokk első szere. Ignatiára rögtön az ACON után akkor van mindig szükség, ha az ijedtséget egy szeretett ember balesete, betegsége, elvesztése okozta. Az ACON saját bajai miatt kerül sokkos állapotba, az Ignatia a szeretett lényért érzett aggódása, fájdalma miatt.
     Ignatia segíthet továbbá a tapintatlanság, lelkiismeretfurdalás, helytelen viselkedés, elsietett döntés miatt keletkezett frusztráció esetén is.

Ignatia-félelemre utaló jel az alvásközbeni rángatózás, ami sokszor érzékeny, fiatal gyermekeknél figyelhető meg, akiknél még a szelíd megrovások, enyhének tűnő bántalmak is panaszokat hívnak elő. Erre volt példa az az 5 éves kisfiú, akit grimaszok miatt kezelt Coulter asszony. A kisfiú azután kezdett el grimaszolni, hogy véletlenül bezárta magát egy kicsi, levegőtlen cipőszekrénybe. Miután nem sokkal e baleset előtt megszidták a szülei, a gyerek a bezárást a neveletlensége miatt kapott megrovásként élte meg. Bár a kisfiú külsőleg-belsőleg tipikus CALC-alkat volt, elsőnek mégis Ignatiát kapott, ami elmulasztotta a grimaszolást, és csak később Calcium carbonicumot, hogy megelőzzék a hasonló eseteket.

A chorea – orvosi nevén vitustánc, vagyis egyfajta kényszermozgás – izgatottság után a felnőtteknél pislogás, rángatódzás, az orr vagy a szájszél rángása, krákogás vagy a végtagok hirtelen, akarattalan mozdulatai formájában jelentkezik. [Ez is olyan tünet, amit látni kell ahhoz, hogy teljes egészében megértsük, miről is van szó: én évekkel e sorok olvasása után találkoztam először ilyen kényszermozgással egy irodai dolgozónál – nagyon karakterisztikus és feltűnő látvány volt.] Coulter asszony egy asszony-betegének esetét meséli el ehelyütt: A hölgy azzal a kéréssel jött hozzá, hogy szabadítsa meg az anyósával és a munkahelyi főnökével szemben érzett halálos félelmétől. Mivel a nő beszéd közben zavaró, nyúlra jellemző orrfintorokat vágott és kissé fújtatott, Ignatiát adott neki, ami jelentősen enyhített páciense állapotán. „A nap végén olykor úgy érzem magam, mint aki egy kiló idegszálat elvesztett e szörnyű rettegés miatt”, írta le tünetét szemléletesen és humorosan a beteg. Ez a kifejezési mód, gyakran hangos nevetéssel kísérve jellemző azokra a túlterhelt, Ignatia-állapotba került asszonyokra, akik problémáikkal nem akarnak mások terhére lenni.

A gyakran művelt és törékeny Ignatia-emberben van valami művészi-emocionális. Sokkal inkább jellemző rá érzékeinek igen nagy befolyásolhatósága, mint az erős intellektus. Jó ítélőképességgel és mozgékony szellemmel rendelkezik, de az alaposság és mélyértelműség hiányzik belőle. Hubbard amerikai homeopata az Ignatia-alkatot „elkényeztetett, gazdag amerikai lánynak” írta le, „akinek mindene megvan, és aki életében olyan kevés szükséget szenvedett, hogy képtelen a legkisebb nehézséggel megbirkózni”. Túlságosan finom, ideges, könnyen ingerelhető és emocionálisan instabil, és ezért a legkisebb bajnál összeesik.
     [Ez a leírás korábban valóban elsősorban az elkényeztetett, túlérzékeny asszonyokra illett – például azokra a regényhősnőkre, akik folyton ájuldoztak, akikre mindig tekintettel kellett lenni. De korunkra ezt az állapotot talán már úgy lehet lefordítani, hogy a modern ember annyira távol él a valós problémáktól, annyira el van kábítva – elsősorban a média által – egy szép, vidám, problémamentes világ álmától, hogy amikor rátörnek a mindennapos kellemetlenségek, melyek valójában évezredek óta nem változtak, és mindig is az emberi élet velejárói voltak és lesznek – csak éppen a közvélemény formálók mára tagadják létüket –, azaz kiesik e mesterségesen beleszuggerált álomvilágból, egyszerre szinte „megbénul” a rátörő – valójában az élet ha nem is kellemes, de természetes – bajaitól.]

Mint köztudott az Ignatia és a Natrium muriaticum rokon alkatok, ezért e kettő megkülönböztetésére fontos tudni, hogy az utóbbi nagyobb belső erővel és robusztusabb testi felépítéssel rendelkezik, mint az első, és az előbbinek a mentális és emocionális egyensúlya bizonytalanabb, mint az utóbbinak. Ezért az Ignatia-emberek mind testileg, mind lelkileg kevesebbet bírnak ki, mint a Natrium muriaticum-alkatúak. Ha az Ignatia-állapotot egyetlen szóval akarnánk kifejezni, ez a szó a törékenység lenne. Ezért lesz az Ignatia-ember már a stressz, azaz a terhelés legkisebb növekedésekor beteg.

Az eddig elmondottak alapján meglepő, hogy Kent repertóriumában [a leghíresebb és több más repertórium alapjául szolgáló műben] a „bátor” rubrikában az Ignatia két értékkel szerepel, ráadásul mindössze kettedmagával. Ez azért van így, mert a repertórium kategóriái mindig a „túlzottat” írják le. Ignatia nem a szó megszokott értelmében bátor, hanem kétségbeesésében, például egy szeretett lény érdekében, meggondolatlan vagy vakmerő tettekre ragadtatja magát, s olyan dolgokhoz fog hozzá, melyeket a legbátrabb, de megfontolt, józan emberek nem merészelnek megtenni.
     Ugyanakkor az Ignatia nem hajlékony, mint a Pulsatilla, aki mindig tud a saját védelmében alkalmazkodni – nem, az Ignatia olyan száraz ág, ami nem hajol, hanem törik.

Az Ignatia nem csak a bánat és az ijedtség, de azoknál az emocionális panaszoknál is szóba jön, melyek düh, bosszúság, kellemetlenség vagy megbántás, hosszan tartó lelki és testi kimerültség miatt lépnek fel.
     Borland homeopata mutatja be a gyerektípusokat tárgyaló könyvében azt az élénk gyermeket, aki az iskolában jó jegyeket szerez, és ezért egyre többet követelnek tőle. Ezt a követelést idegrendszere azonban már nem bírja el, és emiatt testi panaszai támadnak: rendszeres esti fejfájás, izomfeszülés az arcában vagy rángatódzások, ami miatt még artikulálási nehézségei is lehetnek. A következmény, hogy egyre kevesebbet képes felfogni, míg végre össze nem omlik.

A terhelés következő formái, melyben az Ignatia sokat segíthet a következők: rossz házasság, keserű és fájdalmas válás, elkerülhetetlen munka vagy családi helyzet okozta félelmek; kilátástalan financiális vagy másfajta függés valakitől, akit se nem szeret, se nem tisztel; másokért való állandó felelősség vagy évekig tartó ápolás. Ezért a kötelességtudó és sokáig szenvedő Natrium muriaticum alkatúaknak, akik már az összeomlás szélén állnak, gyakran szükségük lehet egy-egy adag, vagy akár egy egész kúra Ignatiára.
     Olyan embereknek is szükségük lehet erre a szerre, akik természetüknél fogva őszinték és nyíltak, de viszonyaik arra kényszerítik őket, hogy hazudjanak vagy színleljenek. Minden alapjában véve becsületes embernél, aki nem bír egy hazugságban való életet elviselni, vagy egy számára elviselhetetlen helyzet foglya, melyet se megváltoztatni, se elhagyni nem tud, felléphetnek Ignatia-tünetek. Az ilyen betegek emocionális állapota a fulladás vagy a beszorítottság érzésben nyilvánul meg, friss levegőre van folyton szükségük, és nem bírják el a szoros ruhát. Whitmont homeopata ezt az állapotot így írta le: „A kimerültség a páciens kétségbeesett próbálkozásának a kifejeződése, hogy megszabaduljon abból a hálóból, amelybe úgy érzi, hogy be van zárva.” Az ilyen ember álmai gyakran keringenek csalódott és sikertelen elvárások és igyekezetek körül.
     Coulter asszony egyik férfi betegének visszatérő álma autója elektromos berendezésének meghibásodása, illetve e hiba folytonosan sikertelen kijavítása volt. A férfi álmában soha nem lett a sikertelenség miatt türelmetlen, és mindig elölről kezdett el újra mindent. Házassága a teljes összeomlás szélén állt, testi panaszai a végbélben való éles, szúró fájdalom formájában jelentkeztek. (Ignatiának számtalan végbél-tünete van: Hahnemann 45 ilyet sorol fel, köztük a viszketést, az aranyeret, vérzéseket, és különböző fajtájú éles és szúró fájdalmakat.)
     Az Ignatia-álmok egyébként nem olyan zavarosak és szimbolikusak, mint a többi alkati szernél. Amennyire ez egyáltalán lehetséges, inkább azokra a gondolatokra és érzésekre utalnak, melyek a pácienst éppen uralják.

De Ignatia-állapot nem csak rossz dolgok miatt alakulhat ki, hanem az öröm okozta izgatottság, vagy egy jól végzett, örömteli, de nagyon megerőltető munka miatt is. Ha gyerekek vagy felnőttek színházi előadás vagy iskolai vetélkedés során lelkesedésükben megerőltetik magukat, Ignatiára szorulhatnak. Minden aktivitás, ami erős koncentrációt vagy túlzott testi igénybevételt követel, kollapszushoz vezethet, ami aztán Ignatia után kiált.

Szintén Ignatia javallott olyan embernél, aki akár saját magában, akár másokban súlyosan csalódott, vagy akinél valami más okból keletkezett frusztráció, és akit túlzott becsvágya vitt csalódásba. Enyhíti annak önvádját, aki barátjának vagy rokonának okozott csalódást, vagy annak rossz érzését, aki úgy véli, hogy elhanyagolta kötelességét.
     Ha valakinek túlzott elvárásai vannak saját magával szemben, és mindenben kitűnő akar lenni, és eközben csődöt mond, akkor az nem csak az önbizalmát veszti el, de Ignatia-tüneteket is produkálhat. Ugyanígy járhatnak azok, akik nagy reményekkel vágnak be valamibe, ami aztán nem sikerül, akár saját hibájukból, akár a kedvezőtlen körülmények miatt.
     Erre volt példa Coulter asszony egyik esete, egy sovány, ideges, sápadt 12 éves kislány, aki növekedési fájdalmaktól szenvedett. A maga elé helyezett magas elvárások, melyeket szülei csak tápláltak, oda vezettek, hogy mindennel szemben, amihez az iskolának köze volt, ellenszenvet kezdett érezni. A másik két szer, ami szóba jöhetett, a Staphysagria és az Arsenicum volt, de mivel a kislány hajlamos volt rágás vagy beszéd vagy olvasás közben archúsába harapni – tipikus Ignatia-tünet –, és fájdalmai nyomásra enyhültek – szintén tipikus Ignatia-modalitás – egy adag Ignatia 10 M-t kapott, aminek hatására mind testi fájdalmai, mind idegenkedése az iskolától elmúlt.

Az Ignatia-alkatú ember minden kapcsolatba, legyen az baráti, szerelmi vagy intellektuális, például tanár-diák közötti, idealista elvárásokkal lép be, melyek az esetek többségénél túlzottak, és ezért csalódottságot, sőt megbántottságot, esetleg sértődöttséget okoznak nála. A szert azoknál is számításba kell venni, akik gyakran úgy érzik, hogy nem értik meg őket, vagy hogy mások tapintatlanok velük szemben. Ha nem az elvárásaiknak megfelelően kezelik őket, ideges nyugtalanság vesz erőt rajtuk. Egy ideál összeomlása az érintettet normális esetben arra készteti, hogy a valóságról alkotott véleményét átértékelje, pont ez az azonban, ami az Ignatia-embernek nehezére esik, sőt csaknem lehetetlenné válik, mert hiányzanak belőle azok a képességek, melyekkel az összetört álmok darabjait újra össze tudná állítani. Ehhez erősebb hitre és nagyobb szellemi mozgékonyságra lenne szükség, amivel az Ignatia-ember addig, amíg érzelmei hatása alatt áll, nem rendelkezik.
     Az Ignatia-ember „az érzelmek zsákutcájában fogva tartva, melyek a realitás követelményeivel konfliktusban állnak” (Whitmont) állandóan keres valamit, amit nem találhat meg, sikertelenül vágyódik valami után, amit nem birtokolhat, vagy olyan alkalom miatt bánkódik, ami örökre elmúlt. Az Ignatia-állapotban levő bánkódó vagy kiábrándult ember minden hitét elveszti abban, hogy az idő minden érzelmi fájdalmat begyógyít. És a Natrium muriaticum alkatú embereknél Ignatia-állapotban tényleg ez a helyzet. Az Ignatia szer ilyenkor segít abban, hogy a páciens olyan helyzetbe kerüljön, melyben inkább szenvedésének jelentéséről elmélkedik, ahelyett, hogy csak áldozatnak érezze magát, és ezzel a fájdalma is jelentősen enyhül.

Coulter asszony ehelyütt figyelmezteti az olvasókat arra, hogy az eddig elmondottak nem jelentik azt, hogy az Ignatia minden emocionális traumánál hatékony. Az eddig leírtak csak tipikus példák, amik nem mentesítenek attól, hogy minden esetet egyénileg kell kezelni, azaz a tünetek összessége alapján kell megítélni, és a helyes szert ezek szerint meghatározni. A testi tüneteknek és modalitásoknak illeniük kell a szellemi, érzelmi képhez, és meg kell erősíteniük azokat.
     Ezután felsorol további érdekes, testi Ignatia-tünetet, melyek az általa elmesélt betegeknél, akiknek Ignátiát írt fel, jelen voltak: Gyakori ásítás, különösen, ha nézik a beteget; fejfájás mintha tűt szúrnának a halántékba; kis, körülírt helyek fájdalma; helyüket változtató, futólagos fájdalmak; gyorsan keletkező és gyorsan múló fájdalmak; csuklás emocionális izgatottság esetén; rosszullét, szédülés vagy kábultság; és egy érdekes modalitás: javulás vizelés után.

Feltéve: 2015. december 1.

A romantikus szerelem

Sehol nem lehet széttört ideálokat, keserű kijózanodást, megcsalt reményeket, ellenállhatatlan és kontrollálatlan érzelmeket gyakrabban találni, mint a romantikus szerelmi kapcsolatokban – ezért nem meglepő, hogy a szerelmi bánat fő szere az Ignatia. Mindazonáltal nem az egyetlen, mert ez a fajta szenvedés számos alakot ölthet, ami miatt a szerelmi csalódásoknál más szerek is szóba jöhetnek, mint például Phosphoricum acidum, Staphysagria, Aurum, Natrium muriaticum és Hyoscyamus. Ez utóbbi szerre a szerelmi bánatnak még az Ignatia-állapotnál is szélsőségesebb, kórosabb formáinál lehet szükség, mint például delírium, kényszerképzetek, összefüggéstelen beszéd, sőt valódi elmebaj.
     A szakirodalom egyik kedvenc, mindenütt megtalálható példája a boldogtalan Ignatia-szerelemre, az a fiatal lány, aki egy házas emberbe szeret bele vagy valamely más, reménytelen helyen keres szerelmi partnert, és amikor a viszontszerelem várva várt jelét nem kapja meg, összeomlik. Éjszakánként különösen erősen jelentkezik a fájdalma, amitől nem tud aludni, csak sóhajtozik, vagy zokog. Az Ignatia számára a viszonzatlan érzelem, vagy egy szerelmi viszony felbomlása olyan elveszettség érzést idéz elő, amit egy gyerek érez, aki egy rémálomból riad fel.

Az önzetlenség és a szeretett lénynek való behódolás vágya a szerelmes Ignatiánál fokozottan van jelen. Ez az impulzus olyan erős lehet, hogy e szerelmes állapoton kívüli élet érdektelenné válik a számára. Ha azonban e mértéktelen odaadás tárgya eltűnik az életéből, Ignatia nem csak érzelmeinek vonatkoztatási pontját veszti el, hanem saját identitását is, mivel a szeretett lényben teljesen feloldódott, annak szokásait, ízlését, meggyőződését is átvette, miközben sajátjait nem csak félretolta, de ki is törölte magából, így egy tönkrement kapcsolat esetén nincs mihez visszatérnie, mire támaszkodnia.
     Ilyenkor a kétségbeesés és a reménytelenség, az az érzés, hogy e szerelmen kívül semmilyen létezés nem lehetséges, a mértéktelen üresség és jelentéktelenség vagy csendes bánatban, vagy nyíltan és gátlástalanul nyilatkozik meg. Ez utóbbi viselkedés a Pulsatillára is jellemző, de míg Pulsatilla azonnal és mindenkinek panaszkodik, aki hajlandó meghallgatni őt, addig Ignatia eleinte magába fojtja bánatát, és csak amikor erre már nem képes, beszél róla, de még ekkor sem akárkinek.
     Ha az ilyen elkeseredett Ignatia azt a tanácsot kapja, hogy foglalkozzon valami mással, ilyeneket válaszol: „De mivel? Rajta kívül nincs semmi és senki, ami érdekelne!” Mivel minden gondolatát, érzelmét, akaratát, vágyát a szeretett személyre ruházta, ha az kilép a kapcsolatból, számára nem marad semmi, amihez emocionális kapcsolat fűzné.

Szenvedése olyan erős lehet, hogy öngyilkossági gondolatokkal kacérkodik, de ez az impulzus általában nem mérvadó (ellentétben az Aurum-ral, akinél komoly ez a veszély), mert szerelmi bánata annyira domináns, hogy minden más érzést elnyom. De az is lehet, hogy az Ignatia mély érzéseit minden áron meg akarja tartani [talán nem is annyira valakibe, hanem magába a szerelembe, a szerelmi állapotba szerelmes]. Ha az öngyilkossági vágy erősödik, akkor többé nem Ignatia a megfelelő szer, és mást kell keresni (például Ars, Aur, Nux-v, Nat-s).
     Az Ignatia-nő általában azért veszti el szerelmi partnereit, mert többet és mélyebb érzéseket akar, mint amit a másik – egy férfi – adni akar vagy tud. És mert, valószínűleg öntudatlanul, partnerét a saját vágyai és elképzelései szerint akarja irányítani. Ignatia akkor sem enged vágyaiból, ha tudja, hogy szerelme tárgya nem megfelelő partner a számára. Inkább akar a szeretett lény rabszolgája lenni, mint szenvedélyén uralkodni.

Akármennyire is önmagát feladó az Ignatia, világos látását akkor sem veszti el, ha szerelmes, nem úgy, mint a szerelemes Phosphor, és pont ez az, ami miatt az Ignatia olyan hevesen szenved. Mint egy szeretett lény halálakor, ugyanúgy egy kapcsolat tönkremenetelénél is pontosan tudja, hogy mi a helyzet, csak éppen nem akarja elfogadni: „Nem akarom, hogy igaz legyen”, ezt kiabálja minden porcikája. Olyan érzések ejtik rabul, melyek a realitás követelményeivel ellentétben állnak.
     Itt meséli el Coulter asszony egy nő páciensének panaszait, aki szerelmi bánattól szenvedett. „A szerelemnek semmi köze a csodálathoz, a tisztelethez vagy nagyrabecsüléshez. Ami olyan egyedülállóvá teszi, az éppen a mindennemű logikának és értelemnek a semmibevevése. De hogyan érheti el egy gyógyszer, hogy józanabb legyek, hogy világosabban gondolkodjak és ítéljek, ha egyszer egy irracionális érzéssel állunk szemben?” – A hölgynek igaza lenne, ha nem homeopátiás gyógyszerekről lenne szó, melyek éppen azért gyógyítanak olyan mélyrehatóan, mert az ösztönös és tudatalatti síkra, mely a racionálist és a tudatost irányítja, hatnak és azt befolyásolják.

Vigyázat! az Ignatia nem ellenszere minden lelki fájdalomnak, például az általános világfájdalomnak, ennek szere a Natrium muriaticum, aki a történelem tragédiáját fájlalja. Az Ignatia romatikus melankóliája teljesen személyes és konkrét, és mindig egészen határozott, világosan definiált bánatra vezet vissza, például egy szerelmi kapcsolat, házasság vagy jegyesség felbomlására. Az Ignatia tökéletesen magával van elfoglalva, és mint egy megszállott foglalkozik saját szenvedélyes érzéseivel.

Egyetlen szer nincs, ami annyira nem tudja elviselni az ellentmondást, mint a szenvedő, csalódott Ignatia. Az Ignatia szerelmi bánata miatt vagy a lelki egyensúlyát veszti el, vagy testileg lesz beteg. Talán a 19. és korai 20. század valódi és irodalmi tüdőbajos hősei Ignatia-alkatúak voltak, és annyira vágytak szerelmük után, hogy végül ezért betegedtek meg. És valóban, a Tuberkulinum, a tuberkulózis nozódája szintén „romantikus” szer. Az Ignatia-szerelmi bánat testi tünetei a racionálisabb későbbi évtizedekben már inkább az álmatlanság, az étvágytalanság, a heves szívdobogás, hirtelen fellépő hátfájdalmak, viszketés, bizsergés, krónikus köhögés.
     Az Ignatia homeopátiás szer nem úgy segít, hogy eltünteti a lelki bánatot és szenvedést, mert a homeopátiás gyógyszerek nem fedik le a valódi érzelmeket, hanem ahhoz segít hozzá, hogy a beteg jobban kezelni tudja lelki szenvedését, és hogy olyan állapotba kerüljön, melyben újra képes enni és aludni, és bánatát feldolgozni.

Egyik sokszor csalódott nőbetege azt kérte Coulter asszonytól, hogy írjon fel neki egy olyan szert, ami megszünteti azt a hajlamát, hogy mindig alkalmatlan férfibe szeressen bele. Erre a „csodára” az Ignatia nem képes, ehhez olyan mélyebben ható alkati szerekre van szükség, mint a Natrium muriaticum, a Phosphor vagy a Tuberkulinum, vagy akár a Hyoscyamus.

Coulter asszony ehelyütt meséli el egy 30-as éveinek közepén járó betegének az esetét, aki miután szerelme elhagyta, szinte önkívületi állapotba került a lelki szenvedéstől, és minden jóindulatú segítséget visszautasított. És egy másikét, aki magába fojtotta bánatát, olyannyira, hogy semmi szokatlant nem lehetett rajta észrevenni, csak hónapok óta köhögött. Ebben a két esetben nem a tünetek, illetve a gyógyulás említésre méltó, hanem az adagolás. Az első hölgynek, aki nem fojtotta magába szenvedését, Coulter asszony az első hetekben hetente kétszer [!] Ignatia 50 M-t adott [ilyen magas potenciát Európában alig lehet beszerezni], és az akut állapoton túljutva is még hónapokig ennél a potenciánál maradt, ha mindig ritkább időközökben adva is. Viszont a lelkileg nyugodtnak, de testileg jobban megviselt páciensének csak néhány adag Ignatia 1 M-t adott, majd három hét múlva egy adag Tub C 200-t, melyek mind a köhögést megszüntették, mint a fájdalmát elviselhetőbbé tették.

A visszafogottan szenvedő Ignatiát olykor nem lehet megkülönböztetni a Sepia, Staphysagria vagy Natrium muriaticum alkatoktól. Ilyenkor a fizikai tünetek nagy fontosságot nyernek, azok vezetnek el a helyes szerhez. Ezen felül az Ignatia egy tönkrement szerelmi kapcsolatban ellentétben a Staphysagriaval, nem a szexuális partner elvesztését fájlalja, de szemben a Sepiával nem válik csalódása miatt szexuális téren hideggé és érzéketlenné. A Staphysagriától az is megkülönbözteti, hogy nem érez elnyomott haragot volt kedvese iránt, mely harag heves kitörésekben mutatkozik meg. A Natrium muriaticumtól az különbözteti meg az Ignatiát, hogy bármennyire is szenved, boldogtalan érzéseitől hamarabb szabadul meg, mint a Nat-m. És mind a három szertől abban, hogy kevésbé tudja érzéseit kontroll alatt tartani, mint azok. A szerelmi csalódástól szenvedő Ignatia sokkal zavartabb, idegesebb és sérülékenyebb, mint a többi „romantikus” szer.
     A másoktól segítséget kérés és elfogadás előfeltétele, hogy valaki nyitott tudjon lenni. Sepia, Staphysagria és Natrium muriaticum gyakran vonakodik megnyílni, nehogy újabb sérülésnek tegye ki magát. Ignatia azonban, hasonlóan a Pulsatillához és a Phosphorhoz, akkor is gyámoltalanságot sugároz, amikor csendben bánkódik, és nyilvánvalóan segítségre vár.

Coulter asszony Hahnemann-nal ellentétben azon a véleményen van, hogy az Ignatia, ha nem is tartozik a nagy alkati szerek közé, sokkal többre képes, mint azt sok homeopata feltételezi, akik sokszor csak addig írnak fel Ignatiát, amíg az akut állapot tart, és amikor a lelki krízisen túl jutott valaki, egy mélyrehatóbb alkati szerre térnek át. Coulter asszony azonban arról győződött meg, hogyha a lelki és szellemi tünetek passzolnak, az Ignatia minden, a lelki szenvedés óta meglévő testi panaszt gyógyítani képes. Erre – szerinte – még akkor is képes az Ignatia, ha a panaszokat kiváltó lelki megrázkódtatás évekkel korábban történt, feltéve, hogy a tünetek nyitottak és felbolygatva a felszínen maradnak, vagyis, ha nem szilárdultak meg, nem kristályosodtak ki, vagy nem lettek a tudatalattiba elnyomva. Hogy az Ignatia hatni tudjon, szakadatlanul meg kell maradnia az érzelmi igénybevétel folytonosságának vagy közvetlenségének.
     Coulter asszony szerint még egy gyakorlott homeopatának is nehéz megállapítani, hogy hol végződik egy polychrest akut, illetve hol kezdődik krónikus hatása. Például még olyan elsőrangú akut szer, mint a Belladonna, is hatékony lehet alkati szerként, illetve olyan nagy alkati szerre, mint a Sulphur, is elengedhetetlenül szükség lehet akut panasznál.

Az ellentmondások és a hisztéria szere

Ignatia a nagy ellentmondások és a nagy paradoxonok szere, ami az Ignatia-alkatú emberek érzékeny lelki egyensúlya, megviselt idegrendszere és zavarodottsága láttán nem meglepő. Az Ignatia emocionális labilitása a többi labilis szerhez – Phosphor, Tuberkulinum, Natrium muriaticum – képest a rendkívül gyorsan váltakozó hangulatban mutatkozik meg; Nash homeopata szerint nincs még egy homeopátiás szer, melynél a hangulatváltozás olyan gyakori, mint az Ignatiánál.

A homeopátiában a betegséget gyakran egy alapvető jellembeli gyengeség, egy latens különcség, vagy egy már korábban meglévő patológiai állapot intenzívebbé válásának tekintik, vagyis úgy vélik, hogy a betegség a normál állapottól való mennyiségi és nem minőségi változás. Az Ignatiánál azonban úgy tűnik, ez az elmélet nem érvényes. Bánat, betegség vagy más terhelés esetén az Ignatia-páciens teljesen meg tudja változtatni személyiségét és korábbi lényének tökéletes ellentétévé változik. A kulturált, finom érzésű, szeretetreméltó ember kifejezetten finnyássá és nehezen elviselhetővé válik, ha szerencsétlen vagy beteg. Úgy látszik, hogy ilyenkor az Ignatia alapanyagában található Strychnin-nek, az ugyancsak ezt tartalmazó Nux vomicára jellemző oldala kerül a felszínre: az odaadás, az önzetlenség, az adás helyett, egyszerre a Nux vomicára jellemző vevés és követelés lép előtérbe. Extrém követeléseket állít mások elé, miközben a neki segítő embereket igazságtalan vádakkal illeti. Természetesen a legtöbb ember, ha beteg vagy boldogtalan, nagyobb figyelmet és megértést kíván a maga számára, de az Ignatiánál ez a természetes vágy extrém és teljesíthetetlen méreteket ölt. Minden szándékot, minden megjegyzést félremagyaráz, és minél jobban akar neki valaki segíteni, annál hálátlanabbul és oktalanabbul viselkedik.

A mélyen megbántott vagy érzelmileg túlterhelt Ignatia másik paradox tünete a disszociáció erős érzete (a képzettársítás felbomlása). Mint akit elkábítottak, képtelen érezni, gondolatait összeszedni, a benne lejátszódó forrongás teljesen megzavarja. „Valami történik velem, valami, ami kívülről jön.” – „Nem értem, ez nem én vagyok, aki így viselkedik.” Így és ezekhez hasonlóan fejezik ki magukat az érintett Ignatia-páciensek.
     Fizikai síkon e disszociáció kábultságban, üresség érzésben a gyomorban vagy a gégében, erőtlenségben, merev nézésben, tökéletes reménytelenségben mutatkozik meg. Jellemző a testtől megfosztottság, a lebegés érzete. Ezt úgy is lehet tekinteni, mint a test öngyógyító erőinek a működését, mely a páciens túlságosan intenzív érzéseit irgalmasan elkábítja.

A kiszámíthatatlan vagy egymásnak ellentmondó lelki tüneteknek a testi síkon ugyanennyire paradox tünetek felelnek meg. Coulter asszony 23 ilyen paradox tünetet sorol fel, köztük például ilyeneket: a) Láz esetén a páciens sápadt és nem szomjas, fázik, és szeretne betakarózni, ezzel szemben, ha nem lázas, sőt inkább fázik, arca kipirosodik, szomjas lesz és nem akarja, hogy betakarják; b) Egy izülete erősen megduzzadt és begyulladt, és mégsem fáj.

Az e fejezetben elmondottakat Coulter asszony egy igen különös esetével húzza alá: Egyik éjszaka egy alhasi fájdalmaktól szenvedő fiatalembert hoztak a rendelőjébe, mint egy kosárban egy beteg kutyát, aki szinte vonyított a fájdalomtól, de könyörgött, hogy ne küldjék kórházba, mert egyfelől rossz tapasztalatai vannak a kórházi kezelésről, másfelől se pénze, se biztosítása nincs. A homeopata csak azzal a feltétellel egyezett bele a kezelésébe, hogy ha a fájdalmai reggelre nem enyhülnek, kórházba szállítathatja. A férfi az Egyesült Államok nyugati partján lakott, egy kis cirkusszal járta a vidéket, így került a keleti part ama városába, ahol Coulter asszony dolgozott. A férfi cirkuszi száma kardok és égő fáklyák nyeléséből, tűágyon való fekvésből és szénparázson való járkálásból és ezekhez hasonló fájdalmas bűvészmutatványokból állt. És mindezek ellenére ezen az éjjelen nem volt képes alhasi fájdalmát elviselni. – Az orvosnak a következőket mesélte el tüneteiről: Két nappal korábban a nézők soraiból egy önkéntes jelentkezőt felszólított, hogy miközben ő hátán a tűágyon fekszik, lépjen rá a hasára. A jelentkező túl gyorsan követte az utasítást, és még azelőtt rálépett a hasára, hogy neki sikerült volna hasizmát megfeszíteni. Éles szúró fájdalmat érzett, de sikerült a számot befejeznie, és közvetlen utána nem voltak panaszai. Csak a következő éjjel léptek fel a kínzó fájdalmak, ami miatt behozták a rendelőbe. Az orvos nem tudta eldönteni, hogy belső sérüléssel, vagy vakbélgyulladással, vagy akár egy rosszindulatú tumorral áll-e szemben. Furcsa tünetként a beteg hasa nem volt se kemény, se nyomásérzékeny.
     A további kikérdezés során a következők derültek ki: A férfi egy hathónapos turné végén tartott, és alig várta, hogy végre hazamehessen a családjához, fiatal feleségéhez és újonnan született gyermekéhez. De nem csak emiatt volt szinte tűrhetetlen honvágya, hanem azért is, mert a keleti parton egyáltalán nem érezte magát jól, az emberek barátságtalanok voltak, és mindenki azon volt, hogy „betegyen neki”, még a kutyák is folyton megtámadták saját kis korcsát, akit a turnéjára magával hozott.
     Az orvos annyi szomorúságot és magányt érzett ki a fiatalember beszédéből, hogy úgy döntött, elsőnek egy adag Ignatia 50 M-t ad neki, hogy legalább rossz hangulatát enyhítse, miközben ő tovább vizsgálja a beteg hasát. Pár perc múlva a fájdalom elkezdett alábbhagyni, olyannyira, hogy semmilyen más gyógyszerre nem volt többé szükség, és reggelre a páciens annyira jól érezte magát, hogy azonnal elindult lakókocsijával otthona felé. Bár az orvos még két adag Ignatiát adott neki, ezek bevételére már nem került sor.

Utólag nyilvánvalóvá vált, milyen tökéletesen lefedte az Ignatia a férfi minden baját, hiszen ezek fő jellemzője az ellentmondásosság volt. 1) Normális esetben ekkora fájdalomnál a hasnak keménynek és feszültnek kellett volna lennie, érintésre és nyomásra érzékenynek; 2) Egy ilyen nyílt, bizalomteljes, barátságos embertől szokatlan az olyan nagyfokú hisztériás viselkedés, amivel behozták; 3) A fájdalommal szembeni ekkora érzékenység több mint furcsa volt egy olyan embernél, aki élete nagy részét azzal töltötte, hogy kemény munkával megtanulja a fájdalmakat elviselni. (A fájdalommal szembeni túlérzékenység fő szerei: Acon, Cham, Coff, Nux-v és Ignatia) – Ezek az ellentmondó testi tünetek párosulva az extrém honvággyal, a családja iránti sóvárgással és boldogtalanságával, megadták a helyes szert, ami azonnal működött is.

E bűvész hisztériás fájdalmai elvezetnek az Ignatia-portré utolsó jellegzetességéhez, a hisztériára való hajlamhoz. Több repertóriumban a hisztéria rubrikában az Ignatia az egyetlen háromértékű szer.
     Eme hatóterülete miatt az Ignatia sikerrel alkalmazható ideges, feszült, a legkisebb feddésre is hisztérikusan reagáló gyerekeknél. Azoknál a felnőtteknél, akik nem bánat, hanem csúnya veszekedésekre, sértegetésekre vagy ehhez hasonló történésekre kiszámíthatatlan módon reagálnak, valamint olyan nőknél, akik szülés után vagy a klimaktériumban hisztérikus vagy depressziós rohamokat kapnak. És olyanoknál, akik hisztérikusan reagálnak, ha mások nem az ő vágyuknak megfelelően viselkednek. Ignatia ilyenkor nem nem akar, hanem nincs abban az állapotban, hogy a jó tanácsra hallgasson.
     Mindazonáltal a hisztériás Ignatia-nő különbözik az igazi hisztérikától vagy exhibicionistától, akik valójában élvezik, ha hisztériás rohamot tudnak produkálni és ezzel másokat meg tudnak ijeszteni. Az Ignatia-alkatú személyiségétől távol áll az öncélú hisztérikus viselkedés, és csak azért kap ilyen rohamot, mert idegei ideiglenesen felmondták a szolgálatot. Az Ignatia más módon is kifejezi hisztériás türelmetlenségét: ha ideges, minden késés, minden akadály őrjöngést válthat ki belőle.

Akkor is, ha az Ignatia uralkodik magán, a hisztériát a páciens viselkedésének felszín alatti törékenységéből észre lehet venni: a túl sok és túl hangos nevetésében, folytonos kuncogásában, könnyei elfojtásában, és abban, hogy ha félbeszakítják mondókáját dührohamot kap. Hasonlóan a Lachesishoz, gyakori panasza a Globus hystericus, vagyis a nyakban levő gombócérzés, ami nem más, mint a feljövő hisztérikus roham elnyomásának kísérlete.
     Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy akármilyen kontrollálatlan is időnként egy Ignatia-alkatú ember viselkedése, az Ignatiánál ezt mindig egy konkrét esemény, egy csalódás, egy bánat vagy ehhez hasonló váltja ki; az Ignatia viselkedése valójában nem más, mint egy olyan ember teljesen normális, egészséges reakciója, aki egy abnormális és objektíven egészségtelen szituációba került, melyből nem tud kiszabadulni.

A felizgatott, hisztérikus állapotba került Ignatia testi tünetei általában ezek: gyomoridegesség, a hangszálak vagy az emésztő traktus hisztérikus bénulása (beszorult felfúvódás), vagy egy másik testrész hisztérikus paralitikus gyengesége, neuralgikus vagy reumás fájdalmak, melyek mind rövid időn belül elmúlhatnak.

Mindenekelőtt azonban környezetükre reagálnak hisztérikusan a felizgatott Ignatia-emberek. Csakúgy, mint a Phosphor, Nux vomica vagy Arsenicum, extrém érzékenyen reagálnak a zajra, ezért az Ignatia-nak nagyon felszínes az alvása, még egy légy a falon vagy egy óra halk ketyegése is felriasztja, illetve nem hagyja elaludni. A friss levegő utáni vágy és a fulladás-érzés tipikus hisztériás Ignatia-tünetek. A virágok, dohány, parfüm illata vagy más erős szag kihozza a sodrából. Ha egy étteremben valaki a mellette levő asztalnál cigarettára gyújt, olyan botrányt képes csinálni, hogy zavarba hozza ismerőseit. Másokat is zavarhatnak ezek a dolgok, ami különös, az az a túlzott reakció, amit ilyenkor az Ignatia-nők és a Nux-vomica-férfiak mutatnak. Mivel a kevés levegőt és a szűk helyet, a korlátozást nem viseli el, a zsúfolt terek, a kis helységek, a lift szintén pánikrohamokat idéznek elő az Ignatiánál.

A hisztérikus ember, akinek kontrollját elvesztő személyisége tele van ellentmondásokkal, törvényszerűen más gyógyszerek jellemző vonásait is felmutatja, és emiatt az a beteg, akinek Ignatiára van szüksége, egyúttal más szerekre jellemző tüneteket is produkálhat. Coulter asszony itt szinte az összes nagy alkati szert felsorolja. Ezért azt a tanácsot adja, hogy ha az orvos egy zavart vagy hisztérikus páciensnél nem szerez egyértelmű képet, ha nincs abban a helyzetben, hogy az egymást keresztező tünetek és gyógyszerképek kusza halmazából egyértelműen meghatározza a helyes szert, gondoljon az Ignatiára, ugyanis a tapasztalat szerint az ilyen zavaros esetek simillimumja gyakran az Ignatia.

Zárszóként az Ignatia portréjához Coulter asszony felhívja a figyelmet arra, hogy az Ignatia az egyik leglágyabban ható homeopátiás szer, aminél nem kell félni az első rosszabbodástól (ha nagyon ritkán mégis előfordul ilyen, akkor ennek ellenszere a Puls), és amit magas potenciában is a homeopátiában előírtnál gyakrabban lehet adagolni. Az Ignatia-pácienst egy szivaccsal lehet összehasonlítani: Minél akutabb a baja, annál szárazabb a szivacs, és ezért annál több gyógyszert tud felszívni [itt a magyarázat a romantikus szerelem fejezetben bemutatott esetben adott igen magas és gyakori adagolásra].

Vége

Feltéve: 2016. február 1.


AZ ALKATI SZEREK

AZ ALKATI  KEZELÉS  TUDNIVALÓI

AZ ALKATI  KEZELÉS  ELMÉLETI MAGYARÁZATA




KEZDŐLAP         ÉRDEKESSÉGEK         HÍREK         SAJÁTVÉR TERÁPIA         ELMÉLETI HOMEOPÁTIA

GYAKORLATI HOMEOPÁTIA            ALKATI KEZELÉS            GALÉRIA            GYAKORI KÉRDÉSEK

LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK            KERESÉS A HONLAPON            KAPCSOLAT            HASZNOS LINKEK