HOGYAN SEGÍT A HOMEOPÁTIA
A MINDENNAPOKBAN

Homeopátia akut problémáknál

    Ennek az oldalnak a tartalma:


    Annak bemutatására, hogy a homeopátia az akut eseteknél mekkora segítséget tud nyújtani, álljon itt egy beszámoló a 2013. február végén tett római utamról. Rómában február végén általában már jó idő van, most azonban ott-tartózkodásom négy és fél napjából, három és félben zuhogott, de legalábbis esett az eső, és ráadásul egész idő alatt kifejezetten hideg volt.

    Mivel nem bírom a repülőgépen való utazást (nagyon rosszul vagyok, szédelgek stb.) az oda és visszaúton a beszállás előtt egy órával bevettem két bogyót a Cocculus C 30-ból, aminek köszönhetően se el nem bágyadtam (mint régen az allopatikus tengeribetegség-ellenes gyógyszerektől), se nem lettem rosszul.

    Ottlétem második napján megtettem az ú. n. Hétbazilika zarándoklatot, ami során elgyalogoltam Róma hét fő bazilikájához. Ez 20 km-es gyaloglást jelent Róma dombokra épült városában. Ez a folytonos fel-le menetelés száraz időben (és fiatalon) sem könnyű, de ezúttal a 20 kilométerből 19 és félen esett, és ebből 10 kilométeren zuhogott és viharos szél fújt.

    Az esőkabátom térdtől felfelé megvédett az elázástól. Ugyanakkor nem volt vízálló lábbelim, ezért cipőmet félúton nylonnal tekertem körül. Ennek ellenére lábam természetesen csuromvizes lett (de a nylon legalább valamiféle dunsztban tartotta). A megfázás ellen a reggel 9-től délután fél 6-ig tartó zarándoklaton háromszor vettem be egy adag Aconit C 30-t és egyszer Nux vomica C 30-t, míg az izomláz és fáradtság ellen legalább négyszer Arnica C 200-t.

    Hogy a hátam és a derekam ne fájduljon meg, indulás előtt egy adag „Kaiser Natron”-t feloldottam egy pohár vízben, és az oldattal benedvesítettem két konyhapapírt, az egyiket a jobb lapockámra, a másikat a derekam bal oldalára tettem. (A módszert lásd a következő oldalon: IZÜLET- ÉS IZOMFÁJDALOMRA SZÓDABIKABBONÁTOS BOROGATÁST!) A vizes papírok egészen az út végéig a helyükre tapadtak, nekem pedig se a hátam, se a derekam nem fájdult meg egyszer sem.

    Az utolsó bazilika meglátogatása után megittam egy forró kakaót, aztán vettem egy ugyanolyan forró lábfürdőt, majd bevettem egy adag Belladonna C 30-t, amitől azonnal elaludtam, és másnap megfázás és izomláz nélkül ébredtem.

    A cipőmet két napig szárítottam a fütőtesten, és amikor két nap múlva végre megszáradt, kora reggel a Szent Péter bazilikába megint abban mentem el misére – újra zuhogó esőben –, a templom előtt beléptem egy bokáig vízzel teli gödörbe. Legalább másfél órát kellett még kibírnom addig, amíg csuromvizes lábamról levehettem a cipőt. Egy adag Aconit C 30-t azonnal bevettem, egy másik adagot pedig a mise után, és ezúttal is minden baj nélkül úsztam meg ezt a kalandot is.


    Feltéve: 2013. március 8.


    AZ AKUT PANASZOK HOMEOPÁTIÁS KEZELÉSÉNEK SZABÁLYAI

    Mielőtt a címben szereplő témába, azaz az akut kezelés tárgyalásába belekezdenék, tisztáznom kell valamit. Nemrég egy olvasó a honlapon vázolt homeopátiás elveket, illetve az ezeket figyelembevevő gyakorlati tanácsokat „az Ön [azaz az én] módszerének” nevezte. Már sokszor leírtam, de úgy látszik, nem elégszer, hogy ami ezen a honlapon áll, az NEM AZ ÉN MÓDSZEREM! Nem létezik olyan, hogy „Dr. Élthes Eszter módszer”! Minden, amit közlök, a klasszikus homeopátia elveinek és gyakorlatának felel meg. Nem teszek mást, mint egyfelől megpróbálom gyakorlati nyelvre fordítani a szakmai nyelvet, másfelől a Magyarországon leginkább elterjedt indiai, görög, Boiron és keleti irányzatokkal szemben a klasszikus, eredeti homeopátiát terjeszteni.

    Ez a honlap elsősorban a krónikus betegségek homeopátiás kezelésével (azaz az ú. n. alkati kezeléssel) foglalkozik, az erre vonatkozó homeopátiás szakirodalmat népszerűsíti abból a megfontolásból kiindulva, hogy a homeopátiának ez az a területe, amit Magyarországon a leginkább elhanyagolnak, sőt elhallgatnak, vagy ahol nem, ott nagyon gyakran a klasszikus elveket figyelmen kívül hagyva alkalmaznak. Bár a hangsúly az alkati kezelésen van, de azért az akut kezeléssel is több cikk foglalkozott már. Ugyanakkor ez nem tűnik elegendőnek, mert nagyon sok levelet kapok, melyekből az derül ki, hogy e téren még mindig nagyon sok a kérdés, a nem tisztázott probléma.
         Eddig elsősorban a honlap következő cikkeiben foglalkoztam az akut kezeléssel:
         Honnan lehet megállapítani, hogy a bevett szer helyes volt vagy sem? és „A homeopátiás gyógyszerek változatlan potenciában történő ismételt adagolása nem megengedett eljárás”.
         A most következő cikkben megpróbálom még egyszer összefoglalni mindazt, ami már eddig is elhangzott – a honlapon vagy a könyvemben – az akut kezelésről, illetve e témát további információkkal kiegészíteni.

    AKUT PANASZOK HOMEOPÁTIÁS KEZELÉSE

    Egy kezelés kezdetekor elsőnek azt kell eldönteni, hogy a panasz akut vagy krónikus eredetű. Ennek döntő jelentősége van! A legnagyobb és leggyakoribb hiba az, ha valaki krónikus panaszát akut szerekkel akarja meggyógyítani, ebből ered a sikertelenségek legnagyobb hányada. Konkrét példa: Valakinek évek óta gombóc érzés van a mellkasában, a torkában. Véletlenül felfedezi, hogy a Lycopodium CH 9 elmulasztja ezt a kellemetlen érzést, ezért úgy dönt, hogy ez az „alkati szere”, és ezért folyamatosan elkezd Lyc CH 9-t szedni, ami természetesen egy idő után már nem jár semmilyen eredménnyel.

    Az akut betegség azt jelenti, hogy valakinek olyan panasza van, ami hirtelen keletkezett, és amitől korábban egyáltalán nem, vagy csak ritkán szenvedett. Ilyenek a sérülések, egyes fájdalmak, melyeknek meghatározható okai vannak (pl. kevés alvásból vagy kimerültségből keletkező fejfájás, rossz mozdulattól keletkező ficam, vagy lehűlésből eredő megfázás, rossz vagy sok ételtől keletkező hasfájás), a szokásos gyerekbetegségek stb. stb.
         Régebben a betegségek legnagyobb hányada ilyen akut betegség volt (a szifiliszen kívül nem is ismertek más krónikus betegséget). Ezek az akut betegségek mind ugyanúgy zajlottak le: kifejlődtek, elérték csúcspontjukat, és ezután a beteg vagy meghalt, vagy teljesen felgyógyult. Ahogy Risch professzor úr írja (lásd a honlap A homeopátia elve című írását), az ember rendelkezik egy vele született képességgel, védekezési mechanizmussal, amellyel egyes bajokat, ilyenek például az akut betegségek nagy része, meg tud oldani.
         A szervezetnek ez a védekező mechanizmusa (ami leggyakrabban láz, izzadás, köhögés, kiütés, váladékok formájában kívülre is megmutatkozik) egy cél, a teljes gyógyulás felé halad szemben a krónikussá vált betegségekkel, ahol a szervezet sokszor nem is reagál az őt ért „támadásra”. Egy természetes akut betegség tehát mindenféle beavatkozás nélkül is befejeződik, vagy halállal, vagy gyógyulással (mégha vissza is maradnak károk, például egy sebesülés esetén, de az akut tünetek megszűnnek).
         Hahnemann és Risch, és minden nagy homeopata nem fáradt bele annak állandó ismétlésébe, hogy a szervezet öngyógyító képessége annál erősebb, minél inkább képes a betegség tüneteit, káros hatását a perifériára, azaz kiütésként a bőrre vagy váladékként a szervezeten kívülre lökni, és ezzel a belső fontos szerveket megvédeni. Ezért az akut betegségeknél sem szabad, sőt tilos a tüneteket palliativ módon, lokálisan kezelni, azaz a lázat lenyomni, a kiütéseket kenőccsel és szteroidokkal eltüntetni, a váladékozást antibiotikummal megszüntetni. A mai emberek éppen azért válnak krónikusan beteggé, mert korábban egy vagy több akut betegség során megtörtént a gyógyszeres elnyomás. Korábban az orvostudománynak nem állt rendelkezésére ennyi kémiai, és az elnyomást tekintve rendkívül hatásos gyógyszer, azért nem voltak ismertek a krónikus betegségek.
         (Tökéletesen érthető, hogy senki nem szeret kiütésekkel az arcán, vagy bűzös izzadt testtel emberek közé menni, de legalább az akut betegségek során, amikor talán még a mai őrült világban is lehetőség van arra, hogy a beteg otthon maradjon, ne nyomjuk el ezeket a tüneteket. Ugyanakkor akinek állandóak az ilyen panaszai, azoknál ezek már valamilyen krónikus betegség tünetei, és akkor azokat csak az ott ismertetett szabályok alapján szabad kezelni.)

    A mai betegségek jelentős része krónikus eredetű. Hiszen ha egy felnőtt ember minden évben, vagy akár évente többször megfázik, influenzás lesz, akkor az biztosan egy krónikus betegség jele, esetleg akut fellángolása. Ha valakinek gyakran fáj a feje, rendszeresen (külső ok nélkül) nem tud aludni, minden evéstől felpuffad a hasa, akkor az nem akut beteg, hanem krónikusan, következésképpen más kezelést igényel, mint az, akiknél ez a panasz ritkán és akkor is valamilyen jól meghatározható külső ok miatt keletkezett. Vagyis más szert és kezelést igényel egy szokatlan zsíros étel után fellépő hasgörcs, mintha valakinek évek óta minden evés után fáj a hasa. Más szer kell annak, akinek évek óta puffad a hasa, és más, akinél csak olykor, például egy kiadós kelkáposztaleves után.
         Aki évek óta szenved a haspuffadástól, annak a Lyc C 12 egy adagja hiába szünteti meg a gázgyülemet a hasában, ez tartósan nem fogja meggyógyítani, vagyis a haspuffadása újra és újra elő fog jönni. Erre jó példa a férjemmel történt eset, melyet könyvem (A szénanátha gyógyítása) 74-75. oldalán mesélek el. Ugyanis, ha egy krónikus eredetű panaszt akut szerrel, vagyis tüneti módon kezelnek, akkor ezt a szert – mégha meg is van a pozitív eredménye, mint férjemnél – állandóan szedetni kell (mint az allopátiás szereket, hiszen ilyen esetben, csakúgy, mint ezek, ők sem gyógyítanak, csak elnyomnak). Ez viszont nem helyes, hiszen a homeopátiás szerrel történt elnyomás is elnyomás marad, következésképpen káros, ráadásul idővel „gyógyszervizsgálati” tüneteket okoz, vagyis olyan betegségeket idéz elő, melyeket, ha vannak, a szer meggyógyítani képes. A férjem példájánál maradva, a Digitalis hiába szüntette meg az éjszakai légszomját, hosszú időn át tartó szedése súlyos húgyúti fertőzéses tüneteket idézett elő. (Hogy azokat is megnyugtassam, akik nem olvasták a könyvemet, ezek a szer leállítása után azonnal megszűntek, hiszen a homeopátia még ilyen esetben sem képes valóban beteggé tenni valakit, de arra igen, hogy kellemetlen tüneteket produkáljon.)

    Visszatérve az akut kezelésre: Ha kétséget kizáróan megállapítottuk, hogy egy betegség akut, akkor a megfelelő szer kiválasztásánál csak ennek a betegségnek a tüneteit kell figyelembe venni. A betegség objektív tünetei legalább olyan fontosak, ha nem még fontosabbak, mint a beteg érzései, hangulata, megváltozott szokásai. Ha az ezek alapján kiválasztott szer helyes volt, akkor valójában már az első adag bevételekor történnie kell valaminek. Bár a könyvek azt ajánlják, hogy legyünk türelmesek, és várjuk meg a három, négyszeri bevételt, mielőtt ítélkeznénk, a gyakorlat azt mutatja, hogyha a szerválasztás valóban helyes volt, akkor bármilyen piciny, de azért érzékelhető javulásnak azonnal az első adag bevétele után fel kell lépnie.
         Ha semmilyen változást nem észlelünk, akkor maximum háromszor ismételjük meg a szert, ha akkor sem történik semmi, akkor már biztos, hogy nem volt helyes a választás. Ha a kezelő mégis százszázalékig bízik választása helyességében, akkor még megpróbálkozhat ugyanazon szer magasabb vagy alacsonyabb potenciájával, de ha ez nem hat azonnal, akkor új szert kell keresni.

    Ha a szer helyes volt, akkor az akut panaszoknál az esetek döntő többségében már az első adag szer hat, ami a kedélynek javulásában és a panaszok gyengülésében, sőt sokszor azonnali eltűnésében mutatkozik meg. Javulás esetén az adagolást azonnal csökkenteni kell, sőt, ha a javulás jelentős volt, teljesen abba kell hagyni. Ha a panasz tompított formában visszatér, vagy megint erősödik, a szert természetesen meg lehet ismételni, de egy szer, még a megfelelő szer is, folyamatos, napokig – háromnál több napig – tartó szedésének semmi értelme nincs!
         Ha az első szer hatott, a panaszok enyhülnek, de teljesen még nem szűntek meg, és a beteg türelmetlen, akkor ezen későbbi állapotának megfelelő másik szerrel próbálkozhat, vagy az első szer magasabb potenciájával. Persze, a legjobb, ha türelmesen kivárja, hogy a szervezete saját mechanizmusa, tempója szerint gyógyuljon meg – ez lenne az ideális, és ez az, ami ma nagyon sok esetben lehetetlen. (Aminek aztán az a következménye, hogy az utcán, az iskolában, a rendelőkben, a járműveken beteg vagy félig beteg emberek zsúfolódnak össze a még egészségesekkel, akik aztán szintén betegek lesznek – hosszú távon ez sokkal több kárt okoz a társadalomnak, meg az egyéneknek is, de hát ez ellen ma nincs mit tenni.)

    Az akut betegségeknél nagyon ritka a minden könyvben leírt, és a betegek által annyira rettegett úgynevezett első rosszabbodás. Erre az jellemző, hogy bár valamely panasz vagy fájdalom felerősödik egy kis időre, de a beteg mégis jobban érzi magát. Ha mégis előfordulna ilyesmi, akkor kis időre abba kell hagyni a szer szedését, és türelemmel ki kell várni a rosszabbodás elmúltát.

    Nemcsak az alkati kezelésnél, de az akut betegségek kezelésénél – bár itt sokkal ritkábban – az is előfordulhat, hogy a kapott szer majdnem jó, de nem az igazi. Ezt úgy veszi a beteg észre, hogy valami új panasza jelentkezik. Ez az új tünet kulcsfontosságú, mert ez mutat rá a valóban jó szerre, melynek gyógyszervizsgálatában ez jellegzetes tünet, vagyis magas (legalább három vagy négy) értékkel szerepel.

    Az olyan akut helyzetekre, amikor a fájdalom nagyon erős, és ezért nincs idő alaposabban kivizsgálni az esetet, vagy nehéz megállapítani a helyes szert, kivételesen át lehet hágni a homeopátia szabályait, és nem csak egy, hanem több – egymással nem ellenséges, egymás hatását nem csökkentő – szert is be lehet venni egyszerre. Ezt úgy kell csinálni, hogy a szóba jöhető minden szer 4-5 bogyóját egy nagyobb pohár vízben fel kell oldani, és elkortyolgatni. E módszer hátránya, hogy soha nem fogjuk megtudni, valójában melyik szer segített. Az előny viszont az, hogy a fájdalom gyorsabban elmúlik. (Ha a panasz gyakran fordul elő, akkor úgyis alkati kezelést kell csinálni, tehát nem akkora tragédia, hogy nem tudjuk meg, melyik szer volt a megfelelő.)
         Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ez a szabályellenes adagolási módszer csak kivételes esetekben megengedett, és semmiképpen nem jelenti azt, hogy a gyógyszertárakban kapható „komplex készítmények” használata jó, vagy akár csak elfogadható! Már csak azért sem, mert a reklámokban mindig úgy hirdetik ezeket, mint amiket szabad folyamatosan szedni. Aki ilyet mond, aki nem hívja fel a figyelmet arra, hogy egy homeopatikus készítmény folyamatos szedése soha nem megengedett, sőt kifejezetten káros, annak valójában semmi köze a homeopátiához, sőt annak ellensége!

    Hahnemann az Organonban azt írta, hogy a változatlan potenciájú gyógyszer ismételt adagolása nem megengedett eljárás. E veszélyt elkerülendő ő az LM potencia használatát javasolta. Az LM potencia azonban lágyan és lassabban hat, mint a C, illetve D potencia, ezért akut betegségnél ez utóbbiak (C és D) használatosak. Ráadásul ezeknél is megvan a lehetőség a potencia kisfokú növelésére, mégpedig oly módon, hogy a C potenciájú szer néhány bogyóját vízben feloldjuk, és azt minden bevétel előtt néhányszor ütögetjük. Burnett angol homeopata ugyanezt a problémát úgy oldotta meg, hogy a szóba jöhető, tehát az akut panasz tüneteit lefedő szereket cserélgette, mert megfigyelte, hogy ezek cserélgetése jobb és gyorsabb eredményhez vezet, mint egyetlen szer ismétlése.
         Az akut panaszokra inkább az úgynevezett „kis” szereket kell használni. Az anti-miazmatikus szerek, de még inkább a nozódák használatát el kell kerülni, az utóbbiakat tilos akut esetekben bevetni! A használatos szerek ajánlott potenciája a könyvekben, illetve a honlapon megtalálható. Ezek azonban csak általános érvényű tanácsok. Valójában minden embernek magának kell kitapasztalnia saját érzékenységét a homeopátiás szerek tekintetében. Ez ugyanis egyénenként nagyon változó!

    Összefoglalva tehát az elmondottakat, az akut kezelésnél a következőkre kell nagyon figyelni:
         1. Ha a szer helyes volt, akkor annak az esetek túlnyomó többségében az első adag bevétele után azonnal hatnia kell.
         2. Ha egy szert mégis többször szed be a beteg, akkor annak potenciáját – ha kis mértékben is, de – változtatni kell.
         3. Ugyanazt a szert nem szabad napokon keresztül – három napnál tovább – szedni, még megemelt potenciában sem. Ha a szer addig nem gyógyította meg az akut bajt, akkor később sem fogja. Ha a betegség nem múlik el, új szert kell keresni.
         4. Még akkor is, ha jó volt az első szer, de a betegség nem múlt el, érdemes más szert keresni, illetve két vagy több hasonló hatású szert cserélgetni.
         5. Ha egy panasz gyakran visszatér, akkor azt nem szabad akut szerrel megpróbálni kezelni, akkor az alkati kezelésnél elmondott szabályok szerint kell eljárni.

    Feltéve: 2013. október 10.



    MIT KELL TENNI, HA NAGY A BAJ

    „A homeopátia kézikönyve” című műben olvastam ezt a Ruediger Dahlke-től származó kijelentést:: „Az allopátia életet tud menteni, a homeopátia gyógyítani képes.” E nagyon tömör és okos megállapításhoz, no meg a nemrég feltett cikkhez, AZ AKUT PANASZOK HOMEOPÁTIÁS KEZELÉSÉNEK SZABÁLYAI kapcsolódik a következő eset, amit azért csak most mesélek el, mert mostanra látszik biztosan, hogy pulim gyógyulása nem csak átmeneti, hanem valóban teljes és tartós.

    Október 22-én, kedden reggel 10 éves pulim beteg lett. Nem evett, nem ivott, amennyire meg tudtuk állapítani nagy udvarunkban, hiába erőlködött, nem volt se széklete, se vizelete. Minden szóba jöhető homeopátiás szert beadtam neki. Egy kutya nem tud beszélni, nem tudja elmondani, hogy mije fáj, én pedig nem vagyok állatorvos, így elsősorban az emésztés, az általános gyengeség, a szívproblémákra ható szokásos szereket adtam be neki. Körülbelül óránként próbálkoztam újabb és újabb szerekkel: Acon C 30, Ars C 30, Nux-v C 30, Sulph C 30, Carb-v D 30, Ign C 30, Dig C 6, Podo CH 9, Pyrog C 30, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Mivel egyikre sem lett jobban, nem ismételtem, hanem váltogattam a szereket. Miután szinte egész nap a torkában turkáltam, azt észrevettem, hogy a nyálkahártyája nagyon halvány, így a továbbiakban a már előbb említettekhez még Phos C 30, majd CH 9, valamint Ferrum CH 9 egy-egy adagjával is próbálkoztam. A kutya állapota nem romlott ugyan, de nem is javult. Másnap elvittük az ügyeletre.

    Az orvos azt mondta, hogy a vérképzőszerveket megtámadó, kullancs által terjesztett vírusfertőzése van, ami nagyon lassan, nagyon soká fog elmúlni, nagyon hosszan tartó kezelés után. A puli elsőnek, kvázi életmentésként erős antibiotikumot kapott infúzióban. A történethez hozzátartozik, hogy hazajőve tényleg találtunk a puli fejében egy kullancsot, amit kiszedtünk.

    Ezt követően a kutya állapota először lassan, majd két nap múlva már sokkal gyorsabban javulni kezdett. Én továbbra is adtam neki a homeopátiás szereket. Egy probléma volt csak: végbeléből folyamatosan fekete folyadék szivárgott, ami igencsak megnehezítette az életet vele, hiszen akárhova ült, mindent bepiszkított, a többi kutya helyét, csakúgy, mint a sajátját és a konyha kövét. Elzárni viszont nem akartuk, hiszen soha nem volt eddig elzárva, nem szokott hozzá az egyedülléthez, no meg javuló fizikai állapota és kedélye sem indokolta ezt. Október 25-re, péntekre már szinte megint a régi volt, de mivel az orvos azt mondta, hogy pénteken újra látni akarja a kutyát, délután bevittük hozzá. A fekete folyékony hasmenésre azt mondta, hogy az az antibiotikum mellékhatása, ami ellen egy 10 éves kutyának elsőre nem akart külön szert adni. Annak ellenére, hogy a kutya már jól volt, azt hangoztatva, hogy a gyógyulás csak sokára fog beállni, megint adott neki infúziót, amibe az antibiotikum mellé most már a belső- – gyomor – vérzés elleni szert is betette. Ezen kívül tablettákat adott, antibiotikumot és a mellékhatás azaz, a gyomorvérzés elleni szert.

    A puli e második adag allopátiás kezelés hatására szinte azonnal még betegebb lett, mint erdetileg volt. Már elő se jött, se az etetésre, se a megszokott közös „programokra”, az ételtől undorral fordult el, végbeléből már nem fekete, hanem sárga valami folyt. Ezek után a kapott gyógyszerekből természetesen egyetlen adagot sem adtam be neki.
         Helyettük megállás nélkül nyomtam bele a homeopátiás szereket, próbáltam azt a kevés tünetet, amit láttunk, kirepertorizálni, és a régi, bevált szerek mellett az ily módon nyert szereket is beadni, köztük olyanokat is, amiket még soha senkinek nem adtam: például Okoubaka, Aloe, Opium.
         A repertórium megfelelő rubrikáiban volt egy szer, ami csaknem mindenütt szerepelt, ha nem is a legmagasabb értékkel: a Crotalus horridus. Amikor ennek gyógyszerképét elolvastam, örömmel láttam, hogy szinte minden tünet szerepel benne, amit eddig a kutyámnál észleltünk. Ráadásul az epileptikus rohamok is benne voltak a gyógyszerképben – könyvemben (az 59. oldalon) elmeséltem már, hogy pulinknak olykor vannak epileptikus rohamai.
         Crotalus horridus, ami „az erdei csörgőkígyó mérgéből készül, a vérre, a szívre és a májra hat. A méreg a vér és a szövetek lebomlását okozza. Vérzéseket, lassan szivárgó, sötét színű, híg vérrel. Epilepsziás görcsök. Hasznos szer időskori táplálkozási zavarok esetén.” – Idézet a Phatak MM-ből. „Általános vérmérgezés, és vérbomlás.” – További idézet a Boericke MM-ből.
         A sok meglévő tünet mellett az volt a legfeltűnőbb, amit akkor észleltünk, amikor a két infúzió közötti napon már evett a kutya, és ami a Crot-h leírásában is szerepelt: „A beteg nehezen tud bármilyen szilárd ételt lenyelni.” Ugyanis a puli csak azt a falatot vette el tőlünk, amit egybe tudott lenyelni. Tehát a megfőtt, kicsit zsíros, ezáltal csúszós húsfalatot elfogadta, de a száraz nagyobbat már nem. És amit elvett, azt mindig rágás nélkül nyelte le.
         De szerepelt a Crot-h-nál ez a tünete is: „Állás és járás közben vér szivárog az anusból, fekete híg, bűzös széklet. Bélvérzés.”
         Vasárnap este volt már, mikor végre rátaláltam erre a szerre: Azonnal beadtam neki: jól ellátott házipatikámnak köszönhetően ez is volt itthon C 6 potenciában. A kutya azonnal reagált, állapota előbb lassan, de biztosan, aztán rohamosan javulni kezdett. Először még nem evett, de már odajött az etetésre, aztán már evett is, először májat, amit megsütöttünk neki, aztán kis húsdarabokat, majd két-három nap múlva már mindent, ahogy megszokta.

    Ma november 6. van, 15 nappal a betegség kezdete után, és 10 nappal azután, hogy a javulás a második infúzió, azaz a mélypont után elkezdődött. Körülbelül egy hete már minden rendben van, nincs semmi jele a kiállott bajnak, tehát elmondható, hogy a gyógyulás tartós és végleges.

    Mindezt azért meséltem el, hogy az előző cikkekben elmondottakat aláhúzzam, és példával illusztráljam: Ha nagy a baj, el kell menni az orvoshoz, egyfelől, hogy megtudjuk a diagnózist, másfelől, hogy ha nagy veszély van, engedjük, hogy ők elhárítsák. A nagy baj, akár az élet megmentése után azonban meggyógyulni csak a homeopátiával lehet, a további allopátiás kezelés az esetek túlnyomó többségében csak kárt okoz, esetleg soha jóvá nem tehető kárt. A könyvemben (a 60. oldalon) elmeséltem a fiatal kuvaszom esetét, akihez szintén kihívtam az orvost. A különbség az ő régi és a pulim mostani esete között az, hogy a kuvaszomnál az orvos, ahogy látta a javulást, már nem adta be a tervezett második infúziót. Így akkor a kuvasz nem esett vissza, gyógyulása problémamentes volt. Most, ez a másik orvos nem törődött azzal, hogy a puli sokkal jobban van, hanem automatikusan adta tovább azokat a szereket, melyeket hasonló esetben más kutyáknak ad. Látva a hatást, nem csoda, hogy, amint mondta, azok felépülése – ha egyáltalán felépülnek – nagyon sokáig tart, hiszen már nem csak az eredeti betegséggel, hanem az allopátiás gyógyszerek károkozásával is meg kell küzdeniük.

    Pontosan ez az, ami ellen Hahnemann a legádázabbul harcolt, és ami engem most a pulim esetében a legjobban elkeserített. A második infúzió után én is éreztem, hogy már nem egy természetes betegség ellen küzdök, hanem egy művi úton előállt baj ellen, vagyis olyasmi ellen, ami egy élőlény szervezetét nem természetes módon támadja meg. Az allopátiás szintetikus szerek olyan hatást váltanak ki, mely ellen a természet nem ismeri a védekezést. Hahnemann mindig azt mondta, hogy ezek a mesterségesen okozott betegségek a legnehezebben gyógyíthatók, ha egyáltalában gyógyíthatók.

    Az elmondottakat egy példázattal illusztrálva: Ha valaki beleesik egy mély gödörbe, és eközben elveszti az eszméletét, akkor életmentő tett, ha felülről egy vödör hideg vízzel fejen locsolják, hogy magához térjen. De ha ez már megtörtént, és a balesetet szenvedő magához térve elkezd kimászni a gödörből, akkor egy újabb vödör víz csak csökkenti az esélyeit, hogy ez sikerüljön neki. Legyengíti, esetleg megint elkábítja, és a gödör falát is csúszóssá teszi. Ha folyton bombázzák a vízzel, de ő mégis ki tud mászni, akkor ez annak a jele, hogy nagyon jó kondícióban van, erős a szervezete és/vagy az eszméletvesztésen kívül nem történt más baja, amikor leesett. De ha idős vagy gyengeszervezetű ember, és/vagy más sérülése is van, akkor nagy valószínűséggel vagy belehal, vagy súlyosan belebetegszik az ilyen nagy „jóakarásba”.

    A másik tanulság az elmondott esetből az, hogy ha baj van, akkor minden szabályt felrúgva, adni kell, ami csak a legkisebb esélyt is felcsillantja a gyógyulásra. De csak egyszer. Ha nem hat, mással kell próbálkozni. Ha a betegség súlyos, a homeopátiás szerek ilyen egyszeri adagolásban semmilyen bajt nem okozhatnak.

    Az egész esetben az a legfurcsább, hogy a pulim most sokkal vidámabb, mint korábban volt, és sokkal többet eszik, mint korábban., A sok homeopátiás szer nyilván az általános – azaz megöregedett – szervezetének is jót tett, általános állapotán is sokat javított.

    Feltéve: 2013. november 6.

    Kiegészítés 2014. február 26-án: A puli gyógyulása tartós, azóta sem volt beteg, továbbra is többet eszik, mint korábban.



    MIT KELL TARTANI A TANFOLYAMOKON AJÁNLOTT ADAGOLÁSOKRÓL?

    Kaptam egy levelet, ebből való a következő idézet: „Már több homeopátiás tanfolyamon is voltam, és nagyon igazat adok Önnek a Boironos befolyásoltságban, mert bizony minden tanfolyamon csak a CH hígítású készítményekről beszélnek vagy a komplexekről stb. CH 30-as feletti hígításokról kicsit úgy beszélnek, mintha vétek lenne alkalmazni; csak orvos kezébe való, mert micsoda lelki változásokat indíthat el magasabb potenciájú szer, és hű meg ha. Persze ilyenkor belegondol a közönséges ember, és legalábbis én nem mertem felvállalni, hogy valakinek netán bajt okozzak, bármilyen lelki megrázkódtatást okozzak, amin végképp nem tudnék tanácsaimmal javítani. Na most az Ön honlapját olvasva, felmerül a kérdés, hogy az eddigi alacsony potenciájú szerek, komplexek alkalmazásával, ajánlásával okoz nagyobb bajt a homeopátiában alig jártas egyén?”

    A levélíró több problémát is érint, úgymint:
         1) Bízhatunk-e minden cég homeopátiás készítményében?
         2) Valóban „vétek-e” alkalmazni egy laikusnak a 30-nál magasabb potenciájú szereket?
         3) Elindíthat-e lelki változásokat egy magasabb potenciájú homeopátiás szer?
         4) Ha igen, okozhat-e egy homeopátiás szer komoly lelki megrázkódtatásokat?
         5) Mi okoz nagyobb kárt, egy magas potenciájú szer vagy az alacsony potenciájú és komplex szer szabálytalan alkalmazása?

    1) Az első kérdéssel kapcsolatban elsőnek álljon itt Risch professzor figyelmeztetése: „Ha már nem szabad a homeopatáknak előállítani a gyógyszereket, akkor legalább válasszunk egy olyan gyógyszertárat, melynél biztosak lehetünk abban, hogy olyan gyógyszereket kapunk, melyeket valóban az előírásoknak, a szigorú szabályoknak megfelelően állították elő. Ennél a rendkívül fontos dolognál sem szabad hanyagnak lenni! Mert azok a szerek, melyek nem szabályszerűen lettek előállítva, nem hatnak. És sajnos meg kell mondani, hogy egyes gyógyszerészek semmit nem értenek a homeopátiához! Ha a gyógyszereket nem szabályszerűen és gondosan állították elő, akkor a legjobban kiválasztott szer sem fog hatni. Ezért biztosnak kell lenni abban, hogy minden, ami a gyógyszer-felírással összefügg, a legnagyobb gondossággal történik.”

    Hahnemann gyógyszerkészítési szabályai nagyon aprólékosak, ezért betartásuk, betartatásuk nagy figyelmet, és elkötelezettséget kíván. Ezért többnyire olyan cégek foglalkoznak homeopátiás gyógyszerek készítésével, akik nem csak ismerik és elfogadják a homeopátiát, de elkötelezettek is irányában. Az ilyen cégek a mai piaci viszonyok és erkölcsök között nincsenek könnyű helyzetben, ezért, ha nem bíznának a homeopátiában, valószínűleg nem is foglalkoznának vele.
         Ráadásul a homeopátia – legalábbis szerintem – egyfajta világnézetet is követel attól, aki komolyan foglalkozik vele, ez a világnézet pedig szembeáll a materialista felfogással és annak minden következményével. Tehát például azokkal az üzleti fogásokkal is, melyeket a divatos és eredményes, azaz erőszakos, abszolút nyereségorientált cégek manapság alkalmaznak.
         Mindebből logikusan az következik, hogy azokban a gyógyszer-gyártókban érdemes jobban bízni, akik nemcsak pénzt akarnak keresni, hanem lelkiismeretesen végzik munkájukat. Tehát azokban a gyártókban, akik gyógyszereiket a klasszikus homeopátia szabályai szerint készítik, és ajánlásaikban – legyenek azok könyvek vagy tanfolyamok – is a homeopátia törvényszerűségeit propagálják, de legalábbis nem hirdetik ezek ellenkezőjét. Nos, Magyarországon két ilyen cég készítményeihez lehet hozzájutni: a Remedia osztrák (www.remedia.at/hu/) és a DHU német (www.peithner.hu) cégéhez. Én tehát csak ezeket tudom ajánlani.

    2) Ravi és Carola Roy magyarul is megjelent „Öngyógyítás homeopátia segítségével” című könyvükben kizárólag C 200-as potenciát ajánlanak bármilyen panaszra, azaz az akut tünetek gyógyítására is. Ezt csak példaként említem annak igazolására, hogy az a szemlélet, miszerint 30-as potencia felett nem szabad a laikusoknak a homeopátiás szereket maguktól használni, mennyire nem általános vélemény. Ez a „CH 30-as feletti hígításokról kicsit úgy beszélnek, mintha vétek lenne alkalmazni; csak orvos kezébe való” ajánlás megint csak arra enged következtetni, hogy mögötte üzleti érdek és a homeopátia nem ismerete áll.
         De nem csak ezek, hanem az is, hogy az olvasói levélben említett tanfolyamokon csak az akut panaszokkal foglalkoznak, azok gyógyítására adnak tanácsot (Ravi és Carola Roy is ezt teszik, mégis 200-as potenciát ajánlanak), és az akut eseteknél a klasszikus homeopátia szabályai szerint is többnyire, de korántsem mindig, alacsonyabb potenciát kell használni, hiszen az akut bajok többsége testi és nem lelki eredetű.
         Ugyanakkor vannak lelki eredetű akut panaszok is, ilyen például a gyász, a honvágy, az ijedtség stb. Ezeket viszont nem lehet alacsony, azaz C 30-asnál kisebb potenciával kezelni, hiszen az alacsony potencia csak testi síkon hat, lelki, idegi síkon nem! Már csak ezért sem igaz, hogy a laikusok nem használhatnak magasabb potenciát.

    3) A harmadik kérdésre részletesen a honlap Honnan lehet megállapítani, hogy a bevett szer helyes volt vagy sem? című cikke válaszol.
         Itt most csak annyit, hogy a homeopátia egyik alapszabálya, hogy egy szer csak akkor hat, akkor csinál valamit, ha az a szimillium, azaz a beteg panaszaihoz leghasonlóbb tüneteket gyógyítani képes szer. Ha nem az, akkor nem csinál semmit, legfeljebb olykor előhoz egy olyan tünetet, ami elvezet a helyes szer megtalálásához. Egyetlen homeopátiás szer nem képes arra, a legmagasabbak sem, hogy „lelki folyamatokat indítsanak el” valakinél, ha a szert a szabályoknak megfelelően adagolják. Vagyis kizárólag az adagolás szabályait semmibe vevő, sőt, ezek durva megszegése, tehát például naponta többször, napokon keresztül bevett magas potenciájú homeopátiás szer képes esetleg arra, hogy lelki változásokat hozzon létre. (Sokkal gyakrabban fordul elő, hogy ugyanazok, akik a magas potenciáktól óvnak, alacsony potenciájú szereik túladagolását ajánlva, testi tünetek fellépését segítik elő.)
         Csak azok a homeopátiás szerek képesek lelki folyamatokat elindítani, melyek helyesek voltak, következésképpen ezek a lelki folyamatok a helyes irányba indulnak el. Azaz a bevett szer lefedi a beteg lelki panaszait, és éppen azért adják, hogy ezeket gyógyítsa.

    4) Ha az adagolás szabályait betartják, homeopátiás szerek soha nem okozhatnak lelki megrázkódtatásokat. Ha összehasonlítjuk azokat az eseteket, melyekben e szerek segítettek a lelki sérüléseken azokkal az esetekkel, melyekben bármennyit is ártottak és azt is csak a rossz adagolás miatt, akkor azt látjuk, hogy megszámlálhatatlan sok eset áll szemben a nullával – én legalábbis egyetlen ilyen esetről nem olvastam. A szakirodalom kizárólag olyan negatív esetekről számol be, ahol a helytelen adagolás miatt egy homeopátiás szer kellemetlen múló vagy maradó testi tünetet okozott, és ezek mind gyógyszerkísérletek alatt fordultak elő, vagyis olyankor, amikor valaki egy szerrel kísérletezett. Ráadásul nagyon-nagyon kevés olyan szer létezik, melyik valóban képes maradandó kellemetlen tünetet előidézni.
         A „szkeptikusoknak”, azaz azoknak, akik nem hisznek a homeopátiában, szokták ajánlani, hogy vegyenek be gyorsan egymás után több adag magas potenciájú Aconitumot, és akkor majd meglátják, hogy mit tud egy homeopátiás szer okozni. De ez a durván helytelen adagolás is csak rövid időre képes kellemetlenséget szerezni. (Viszont a szkeptikusok vigyáznak rá, hogy soha ne ezt vegyék be média-kísérleteiknél, hanem egy olyan szert, amiről tudják, hogy nagy mennyiségben sem áthat.)

    5) Ha valaki betartja az adagolás szabályait és eközben magas potenciájú szereket is bevesz vagy másnak ilyet ad, akkor semmilyen kárt nem okozhat (a legnagyobb kár, ami előfordulhat, hogy egyáltalán nem hat a szer). Erről a honlap számos cikke szól. Ugyanakkor ezek arra is felhívják a figyelmet, hogy mennyire helytelen eljárás, ha alacsony potenciájú szereket gyakran, sőt folyamatosan vetetnek be valakivel. „A homeopátiás gyógyszerek változatlan potenciában történő ismételt adagolása nem megengedett eljárás” című cikk éppen azt mutatja be, hogy az olvasói levélben említett ajánlások mennyivel helytelenebbek és veszélyesebbek lehetnek, mint a magas potenciájú szerek észszerű, szabályos alkalmazása.

    Végezetül két dologra szeretném felhívni a figyelmet:
         1) Mindezek az aggodalmakat elkerülhetjük, ha LM potenciákat használunk.
         2) A honlap számos cikke ad tanácsot a helyes adagolásra – e honlap készítője az ezekben leírtakat képviseli és ajánlja.

    Feltéve: 2014. március 2.


VISSZA AZ „ONLINE TANFOLYAMHOZ”

VISSZA A GYAKORLATI HOMEOPÁTIA OLDALRA




KEZDŐLAP         ÉRDEKESSÉGEK         HÍREK         SAJÁTVÉR TERÁPIA         ELMÉLETI HOMEOPÁTIA

GYAKORLATI HOMEOPÁTIA            ALKATI KEZELÉS            GALÉRIA            GYAKORI KÉRDÉSEK

LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK            KERESÉS A HONLAPON            KAPCSOLAT            HASZNOS LINKEK